Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Duba Gyula: Csapfelelős

téktudó beosztott engedelmes tekintetével figyelte utasításait, helyeslően bólogatott, és mély tiszteletet tanúsított gazdája iránt. Bizonyára tisztelettudásának és egyéb jótulajdonságainak köszönhette a füttyös kedvű fiatalember, hogy a csapfelelős nyilvánosan teljhatalmú helyettesévé nevezte ki, teljes mértékben rábízta a főcsap kezelését, és véglegesítette számára a garzonlakásban való állandó 'tartózkodás jogát.

S a dolgok dialektikája hozta magával az újabb fejleményeket. Egy langyos májusi éjszakán házunk összes emeletét hatalmas jajkiáltások verték fel: hajnali négy órakor a Hal téri kofa lebetegedett. A csapfelelős és a helyettese azonnal kórházba szállították, és nyolcig várták az eredményt. A vajúdó asszony háromnegyed nyolckor négy és fél kilós, egészséges fiúgyermeket szült. Az újdonsült atya és egyenruhás kísérője megnyugodva hazatértek, kinyitották a főcsapot, és ünnepelni kezdték a kisdedet S a tiszteletreméltó apa fejlett hivatásérzékét dicséri, hogy az ünneplés mértéktartó volt, nem torkollott féktelen duhajkodásba; este (tízkor pontosan zárták a vízcsapot. Két hét múlva a mázsás kismama is megtért otthonába, s az ekkor már hatkilós lurkó öblös bömbölése napjaink egyhangúságának csendbontó jelensége lett. A szülők a miniszterhelyettest hívták meg keresztapának, aki az ügy váratlan fordulatát megtanácskozva a lakógyűléssel, hosszas töprengés után házunk érdekében elfogadta a meg- tisztelést. A keresztelő előtt mindenkit figyelmeztettek, hogy két-három napig víz nélkül leszünk, — mindenki készítsen be belőle nagyobb mennyiséget —, mert az újszülöttet tisztes körülmények között, méltóan ünnepük meg, és a csapfelelős sem önmagáért, sem a helyetteséért nem vállalhatja a felelősséget. Valóban fényűző keresztelőt tartott. Hajnalban saját kezűleg vitte haza a teljesen elázott miniszterhelyettest, aztán nekilátott az ivásnak, és kettővel megtoldotta víz nélküli napjaink számát. Helyettesét egy idegen ház pincéjéből vitték el a közbiztonsági szervek a kijózanító szobába. A fiatalember előzőleg elzárta a ház gázvezetékét, kikapcsolta a villanyhálózat főkapcsolóját, és éppen a berozsdásodott és mozdíthatatlan fő vízcsappal küszködött, amikor felfedezték.

A közelgő nyár és a nemzeti bizottságokba történő választások újabb eseményeket hoztak a csapfelelős életébe. Az alkalomszerűen összehívott lakógyűléseken, nyilvános beszélgetéseken és népgyűléseken olyan közéleti érdeklődésről és politikai tájékozottságról tett tanúbizonyságot kritikai észrevételeivel és eszmei állásfoglalásaival, hogy házunk néhány befolyásos emberének igazán nem sok közbenjárásába került jelöltetni őt a választásokon. S a köztiszteletben álló családapát meg is választották a nép képviselőjévé. Hivatali helyiséget kapott a városi bizottságon, ahol hetente háromszor, meghatározott időpontban fogadta panasztevő választóit. Szókimondó és igazságos képviselő lett belőle. S hogy egyre sokrétűbb gondjaival megbirkózhasson, és szerteágazó felelősségének eleget tehessen, nem húzhatta már a felesége zöldségeskordéját a piacra reggelente. Társadalmi helyzetével sem fért már össze az efféle tevékenység. Mélyülő hangú fiát is sétáltatnia kellett elegáns sötétkék kocsijában. A derék ember tehát egyszerre komoly problémákkal találta szemben magát. Megoldotta őket. Közbenjárására a közeli sarkon zöldségesboltot nyitottak, s a feleségét nevezték ki üzletvezetőnek. Az intézkedés a csapfelelős háztartás? gondjainak jelentős könnyebbedését eredményezte Ez az ember a szerencse fia volil. Nemsokára rá a kis csapfelelős keresztapjától, a miniszterhelyettestől személygépkocsi soronkívüli vásárlására jogosító utalványt kapott ajándékul. A kocsi árát a lakók adták össze, és kölcsönözték a pályája csúcsára kapaszkodó embernek; ekkor már mindenkinek úgy tűnt fel, hogy lényegében megoldódott az általános közfigyelemnek örvendő család minden problémája. Bizakodva néztünk a jövő elébe, nem érhet már meglepetés, a csapfelelős elégedett, életmódja kiegyensúlyozott, kedve derűs. Egyetlen csap sem rozsdásodott be a házunkban, amióta képviselő. Bizonyára ő maga is mélyen átérzi a közéleti szerepléssel járó erkölcsi kényszer hatását. Bizalmunk még csak erősödött, amikor megtudtuk, hogy új kocsiját a társadalom szolgálatába akarja állítani, s ezért más toronyházakban is elvállalta a csapfelelősi teendőiket, és helyettesével vadul rohanva járja a várost a csapok nyitása és zárása idején. Már láttuk, hogy virágzó magánvállalkozás az övé, melyben bízni lehet, és a — gondatlanságból eredő veszteségeiket az állami költségvetésből fedező — közszolgáltatási üzemekkel és nemzeti vállalatokkal össze sem lehet hasonlítani. S csak természetes, hogy amikor a pincehelyiségeink egyikében, ahol eddig régi