Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Tóth László: Zene egy-ágyunk mocsarából (vers)
Tóth László zene egy-ágyunk mocsarából itt minden követ megmásztam mint a gyíkok kő voltam kő lettem magam is kőbaltával jött az éjszaka s hajnalban nagy kő nagy sárga kő görgött ablakomba nagy sárga kő sárga az arcom is sárgára vasalt hangulatok fedik el koponyámat csontjaimon lassan újra beérnek az almák fújj szél eső ess emlékeimben verd el a csigalenyomatokat én — ki itt minden követ megmásztam mint a gyíkok mint a gyíkok nagy sárga köveken anyáktól barmoktól nyálas jézusok öklendeznek öklendeznek szerelmet tébolyt öklendezik maguk köré a tárgyakat piszkukkal teleöklendik templomaikat roggyant mankónak szegődnek tér és idő hóna alá roggyant mankónak iszonyú sikolynak roggyant-roggyant mankónak — én verem a dobokat halhatatlanok bennszülöttje lásd meg halld meg számban a szél kicsavart gyökereit a szél kicsavart gyökereit halld meg a számban: (próza) feketében állnak a fogak feketében agyagban madár madár röpdös köröttük egy tetszhalott sikolyával egy tetszhalott sikolyával madár-madár röpdös köröttük számban üszkösödnek a szél kicsavart harminckét gyökerei harminckét gyökerein fekete fiókák fekete fiókák csőréből harminckét sikoly szédül harminckét sikoly bukik lehullott húsomba lehullott húsomba húsom avarjába húsom avarjába meggyalázott utakon meggyalázott utakon fellökik csontjaim a holtat holtakon vánszorgok holtakon vánszorogsz magam-magad holtjain én ki itt minden követ megmásztam mint a gyíkok én verem a dobokat én verem a dobokat szemhéjam-szemhéjad alatt olvashatatlanok a tárgyak s logikátlan minden halálunk Paul Klee: Gyümölcsök kékben
