Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Duba Gyula: Csapfelelős
Duba Gyula csap felelős Korunkban minduntalan új foglalkozási ágak, munkakörök és hivatások keletkezésének vagyunk a tanúi; az egyik ilyen, eddig ismeretlen hatáskörű szakember a csapfelelős. A kozmobiológusok, rakétagépészek, programozók és tv-javítók egyre népesebb családjába tartozik ő, a modern technikai civilizáció korának specialistái közé. Munkája lényeges és nélkülözhetetlen: este tizenegy órakor ő zárja el házunkban a fő vízcsapot. És hajnali őrt órakor ő nyitja ki. Tevékenységét télen-nyáron gyakorolja, függetlenül az évszakoktól, az időjárástól, fagytól, zúzmarától, jégesőtől vagy kánikulától, pontosan. A csapfelelősi szakma létrejöttének körülményeit kezdetüktől fogva figyelemmel kísérhettem, mert az egész vajúdás, a keletkezés a mi házunkban játszódott le. Vadonatúj tízemeletes toronyházban lakom, amelyben nem kevesebb mint ezerháromszáz- tizenkilenc vízcsap van. Azért említem ezt a tényt mindjárt az elején, mert történetünk szempontjából döntő a jelentősége. Beköltözésünk után néhány nappal, egy derűs reggelen ugyanis kiderült, hogy az ezerháromszáztizenikilenc csapból ezerkétszázhuszon- nyolcat nem lehet kinyitni. Mintha egybenőttek volna csőtestükkel, a csillag alakú műanyag szárnyak mozdulatlanok maradtak, nem csordult víz a csövekből; asszonyaink azon a napon nem főztek ebédre levest, és nem mostak fehérneműt. A kihívott szerelők megállapították, hogy a csapok berozsdásodtak. Kalapáccsal, franciakulccsal és hidegvágóval kezdték sorra nyitogatni őket, ötszáztizenkettőt kinyitottak, háromszáznyolcat darabokra törtek, hetvenötöt pedig csövestül kitéptek a falból. A fennmaradó négyszázhuszonnégy szétzúzására már nem jutott idejük, mert letelit a munkanap, de megígérték, hogy másnap újra eljönnek. Még a leglassúbb gondolkodású lakók előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy itt valamit tenni kell. Annál is inkább tenni kellett valamit, mert az éjszaka folyamán a kijavított csapok újra berozsdásodtak. A szerelők most hétszázhúszat nyitottaík meg, és kilencvenhatot téptek ki a falból, a többit a munkaidő rövidsége miatt érintetlenül hagyták. Az egyik lakó, egy matematikatanár, kiszámította, hogy ilyen munkatempó mellett nyolc napon belül az összesat kitépik a falból, és házunk csapok nélkül marad. Néhány lakásban már csak a konyhában mosakodhattak, vagy a mellékhelyiségben működött egyetlen csap. S bár a kilencedik és a harmadik emeletet elöntötte a víz, és ott folydogált a folyosókon, házunkban mégis általános probléma lett a vízhiány. Egyes agilis lakók kezdeményezésére összehívtuk a lakógyűlést, amely felelős munkája közben valóságos haditanáccsá változott. Vízhordó szolgálatot szerveztünk: a soron levő lakók vasrúdra fűzött dézsában vizet hordtak a folyosókon, hangos kiáltozással jelezve szolgálatukat: „Víz, víz, vodička ..." A felvonó fülkéjének a sarkában is állt egy dézsa viz, a szomjas lakó emeletére hívhatta a liftet, és nagyot ivott. Sajnos, ebből az intézkedésből botrányok sorozata kerekedett. Egyes emeleteken az összegyűlt lakók kész ivászatokat, valóságos orgiákat rendeztek a felvonó előtt, míg a többi
