Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Vekerdi László: Kis népek a kis világban

néhány példány elég volt ahhoz, hogy ébren tartsa a szocialista Magyarország igényét és reményét, s nyugtalanítsa az elnyomókat. A magyar nép legújabbkori története — s ez az, ami miatt a fenti néhány példát idézni érdemes — a szocializmus erejét s értékét bizonyítja a nacionalista embertelenség elleni küzdelemben, példázza, hogy a szocializmusban tűrhetően megoldhatók s később teljesen meg is szűnhetnek azok a kínzó nemzeti és kisebbségi problémák, melyek kapitalista viszonyok között elkerülhetetlenül „faji“ üldözést, s ha elég nagyok s hatalmasok a civódó államok, előbb- utóbb irtó háborúkat váltanak ki.

A kis népek műhelyekké és mintákká válhatnak napjaink szörnyű kórságának, a militarista nacionalizmusnak a legyőzésére. Erre a szerepre már a helyzetük is determinálja őket a Kisvilágban. A katonai kiadások ugyanis még a nagy nemzetek fejlődését is fékezik, de a kis népeket — még ha gazdag államocskákban élnek is — előbb- utóbb nyomorba döntik. A béke viszont föltárja nekik a kis világ gazdasági előnyeit. A közlekedés és a szállítás fejlődése, a híradástechnika, az oktatástechnika s nem utolsósorban a tudományos élet bekapcsolja őket a világ vérkeringésébe; ma már nincs a Földnek olyan eldugott sarka, ahol ne lehetne szívós munkával és sok tanulással tűrhető anyagi jólétet s magasrendű kultúrát teremteni, ha az ehhez szükséges javakat meg nem emésztené az esztelen fegyverkezés és a fegyverkezéshez szükséges katonai uralom, mely a nemzeti szuverenitás és a gazdasági autarkia csábképével indokolja a nyomorgó nép előtt önmagát. Mert ha a múlt században a nemzeti elkülönülés és a függetlenség használt is a kis országok népének, ma már lassan megöli, hisz a kis világban a kis népek csak a kapcsolataikból élhetnek.

Tartós és hasznos kapcsolatok kialakulásához azonban az szükséges, hogy mind a két rész adjon is; ehhez a kis népnek valamiben kiválót kell produkálnia. Hollandia és Csehszlovákia például a népességének megfelelőnél sokkal nagyobb arányban részesedik a világ tudományos könyvtermelésében, a kis országgá „nőtt“ Anglia néhány egyetemének máig sikerült megőriznie vonzóerejét, a svéd golyóscsapágy és acél mellé egyenrangú exportcikként társult az orvosi kutatás, a lengyel — és újabban a román

— matematika a világ minden részéből vonzza a szakeiňbereket, s korunk számos nagy természettudósa indult el Magyarországról.

A „kiválóság“ azonban nem föltétlenül világméretben kimagasló anyagi vagy szellemi termék. Lehet egyszerűbb is, például egy tökéletes nemzetközi üdülőhely vagy egy jó iskola. Szép példaként az utóbbira érdemes Idézni E. P. Wigner Nobel-díjas fizikus előszavát nemrégiben magyarra fordított könyvéhez: „Ezen könyv legtöbb olva sója tudja, hogy én, a szerzők harmadlka — írja — magyar születésű vagyok. Sok-sok víz jolyt le a Dunán, mióta utoljára jürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt. Nem jelejtettem el, hogy bölcsőm volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapjait. Ritkán mulasztok el hasonló alkalmat, hogy kifejezzem hálámat tanítóimnak és az intézetnek, a fasori evangélikus gimnáziumnak, amelynek annyit köszönhetek. Sohasem fogom elfelejteni régi tanárai mat, közöttük Rácz Lászlót, egy igazi pedagógust és melegszívű embert, aki először ébresztette fel bennem tárgyának, a matematikának szeretetét; Oppel Imrét, akinek rajzolóművészete élénken van emlékezetemben. Élénken élnek szívemben a versek is, amelyeket a fasori gimnáziumban tanultam és még ma is sok új szépséget fedezek fel bennük." A fasori gimnázium által — ahová Neumann János, Szilárd Leó, Kármán Tódor is járt — több értéket adott Magyarország a világnak, mint a Tudományos Akadémiával. Wigner Jenő szép sorai — melyek egyaránt dicsérik az intézetet s az Írót — mutatják, hogyan teremt a kis népeknek hasznos és életfontosságú kapcsolatokat az érték, a minőség. A kis népek a kis világban a minőség kocsányán függenek, ha ez elrohad, lepottyannak óhatatlanul. Az a nép viszont, amelyik valami minőségi többletre, újra, emberséges megoldásra képes, a Kisvilág gazdag kapcsolathálózatában megmaradhat, s fejlődhet akkor is, ha mégoly kicsiny s mégoly távoli vagy veszélyes zugában él is a világnak. Kuwait például biztonságosan úszik az okosan hasznosított olaján, míg sokkalta nagyobb s természeti kincsekben gazdagabb országokat krónikus nyomorba dönt elvakult nacionalista politikájuk. Az erőszak nem eszköze többé a népek fölemelkedésének, s a természeti kincsek is csak úgy érnek valamit, ha a kiaknázásukhoz minőségi többlet járul.