Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Gyurkó László: Állam és forradalom (Részletek a szerző Lenin, Október c. könyvéből)

A demokrácia fogalmát Lenin is két értelemben használta: lekicsinylőleg, amikor a parlamenti demokráciáról, a „demokratikus köztársaságról“ beszélt, s célként, amikor a népuralom szinonimájaként emlegette.

A parlamenti demolkráciát nem sokra becsülte. Az lenne a szabadság, az egyenlőség netovábbja, hogy három- vagy négyévenként mindenki képviselőt választhat? Hogy az egyik kormány felváltja a másikat, de a tábornokok tábornokok maradnak, a gyárosok gyárosok, az utcaseprők utcaseprők, a napszámosok napszámosok? A gazdagok gazdagoik, és a szegények szegények?

De nemcsak gyakorlatban nem bízott abban, hogy a parlamentarizmus meghozza a szabadságot; az elvet sem helyeselte. Tegyük fel, hogy mindenki választhat. Hogy a választásokat a lehető legtisztességesebben bonyolítják le. Hogy a hatalmon levők semmiféle módon sem befolyásolják a választókat. Még ha mindez lehetséges lenne, akkor is csak az történt, hogy azok kerülnek hatalomra, akiket a nép többsége választ. A nép megbíz képviselőket, hogy helyette igazgassák az országot.

Lenin nem így képzelte el a népuralmat. Nem úgy, hogy a nép uralomra juttatja azokat, akiket akar. S nem úgy, hogy a törvényhozókat — a parlamentet — választják, de a törvények végrehajtóit — az államapparátust, melynek legalább akkora hatalma van — kinevezik. Hanem úgy, hogy a inép személyesen vesz részt a hatalomban, a törvényhozásban és a törvények végrehajtásában egyaránt, s nemcsak szavazatával, hanem munkájával.

„»A szovjetek többségi pártjaiból alakult kormány« — írta — ez azt jelenti, hogy a kormányban személyi változások történnek, de érintetlen marad a kormányhatalom egész régi apparátusa, ez a teljesen bürokratikus, velejéig antidemokratikus apparátus, amely képtelen arra, hogy komoly reformokat hajtson végre... »A hatalmat a szovjeteknek« — ez azt jelenti, hogy az egész régi államgépezetet, ezt a bürokratikus, minden demokratikus intézkedést gátló gépezetet eltávolítják, és a szovjeteknek, azaz a nép, a munkások, katonák és parasztok megszervezett többségének új, népi, vagyis valóban demokratikus apparátusával váltjuk fel, hogy a nép többségének nemcsak a képviselőválasztásoknál, hanem az állam kormányzásában, a reformok és átalakítások megvalósításában is kezdeményezési lehetőséget és önállóságot biztosítunk."

A szovjet Lenin szerint nem valamiféle munkásszervezet, a szakszervezethez, az üzemi bizottsághoz hasonló, ahogy a mensevikek gondolták. A szovjetek: az államhatalom. S a szovjetrendszer közvetlen hatalom. Teljes önkormányzat; a helyi hatóságokat nem a központi szervek nevezik ki, hanem minden iközség, kerület, város maga választja, Az államapparátus minden tagját is választják, s választóik bármikor leválthatják. A hadsereg és a rendőrség megszűnik, helyette népi milícia alakul.

A polgári államban kialakultak a hatalom hivatalos szervei, a rendőrség, a katonaság, a hivatalnoki gárda: ezeket a legszabadabb polgári országban sem választják. Kormányok jönnek és mennek, ők maradnak, és képviselik a hatalmat. Kialakul egy kaszt, melynek hatalma van, s foggal és körömmel védi a hatalmát.

A hatalmi kaszt kialakulásának két ellenszere lehet: ha a hatalom nem jár anyagi előnnyel, s a hatalmon levőket állandóan cserélik. A rendőrség és a hadsereg szerepét átvevő miliclának tagja lesz minden dolgozó: felváltva teljesítenek majd katonai szolgálatot. Az államapparátus tagjai pedig annyi fizetést kapnak, amennyit egy jó szakmunkás, s rendszeresen cserélik őket. Legyen „mindenki »bürokratává« ... egy időre...

— írta Lenin —, hogy ily módon senki se válhassék »bürokratává«“.

(A proletárok diktatúrája) Ezeik szerint a szocializmus az az államforma, melyben megvalósul a teljes egyenlőség, a teljes szabadság?

Nem. A szocializmus sem lehet teljes egyenlőség. Hisz az egyenlő jog elve azt jelenti, hogy a különböző, nem egyforma emberekre egyenlő mércét alkalmaznak. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve végső soron igazságtalanság, hisz miért kap keve sebbet az, aki gyengébbnek vagy tehetségtelenebbnek született?

És nem lehet teljes szabadság sem. Az állam léte már magában azt jelenti, hogy a hatalmon levő osztály elnyom egy másik osztályt: a proletárdiktatúrában az egykori kizsákmányoltak az egykori kizsákmányolókat. Engels megfogalmazásában: „Amíg