Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Gyurkó László: Állam és forradalom (Részletek a szerző Lenin, Október c. könyvéből)

elkövetkező társadalmi rendnek, a szabadság társadalmának fölvázolása, s ilyen értelemben elméleti mű is.

A kék füzet sok idézet, kevés kommentárral, rengeteg aláhúzással, széljegyzettel, kiemeléssel, beszúrással. Az Állam és forradalom összegezése annak, amit a marxisták az államról írtak. Csakhogy sem Marx, sem Engels, sem egyetlen követőjük nem írt összefüggő művet az államról, még kevésbé a proletárállamról. így az Állam és forradalom nem csupán interpretálása a marxi gondolatnak; azáltal, hogy Lenin összeszedte és rendszerbe foglalta a szétszórt töredékeket, önálló gondolat született.

(Az Állam és a Szabadság) Minden forradalom célja megdönteni az uralkodó rendszert. Csakhogy Lenin ennél sokkal többet akart, olyan változást, amilyen még nem volt a világtörténelemben: nemcsak megbuktatni a kormányt, hanem megsemmisíteni az egész államgépezetet, a hadsereget, a rendőrséget, a minisztériumokat, a hivatalnoki kart. „Az összes előző forradalmak tökéletesítették az államgépezetet, holott ezt össze kell törni, szét kell zúzni... Forradalmakat csináltak, a rendőrség pedig megmaradt, forradalmakat csináltak, és az összes hivatalnokok és hasonlók a helyükön maradtak. Ez az oka a forradalmak vereségének."

A forradalom védelme megköveteli a régi államgépezet szétzúzását, mert amíg ezt nem semmisítik meg, nem szűnik meg a restauráció veszélye. Józan védelmi követelmény, de Lenin elméletének nemcsak ez az alapja. Az is, hogy a proletárforradalom értelme a szabadság kiteljesedése. Lenin nemcsak a régi államgépezetet akarta megsemmisíteni, hanem olyan társadalmi rendet létrehozni, mely később magát az államot is megsemmisíti.

Engels megfogalmazása szerint az állam azért jött létre, mert a társadalom megoldhatatlan ellentmondásokba bonyolódott önmagával, ellentétes gazdasági érdekű osztályokra szakadt: az állam a hatalmon levők szervezete az elnyomottak fékentartására Abban a társadalomban itehát, melyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, az államnak is meg kell szűnnie. Teljes szabadság csak akkor lesz, amikor nem lesz már állam.

(Népuralom) Demokrácia, a szó eredeti értelmében, népuralmat jelent. A század embere azonban általában mást ért ezen a fogalmon: olyan államot, ahol parlamentáris rendszer van.

A parlament: képviselőtestület. Mint intézmény, egy elv szülötte: az alkotmányé. S az alkotmány egy eszme formája: annak felismerése, hogy az állam irányítása nem egyetlen ember joga.

Hogy az alkotmány mennyire befolyásolja az uralkodó vagy a kormány döntéseit, hogy az ország lakosságának milyen százaléka választhat, s választásával mennyire van beleszólása a hatalomba, hogy a parlament mennyire irányítja az államügyeket, az minden korban és minden országban változott. Tény azonban, hogy a parlamentáris rendszer a szabadság netovábbja az egyeduralommal szemben. De a parlament még nem népuralom.

Uralom: ez a szó eleve magában foglalja, hogy valaki uralkodik valaki felett. A népuralom: a többség uralma a kisebbség felett. Ha egy országban tízmillió elnyomott s tízezer elnyomó él, a tízmilliónak (kellene uralkodnia. A parlamentarizmus korában az osztálydiktatúra elméletben értelmét veszti; nincs másra szükség, mint valóban érvényt szerezni az általános, egyenlő és titkos választójognak, elérni, hogy minden ember szabadon szavazzon, s az eredmény kétségtel an: tízmillió itöbb, mint tízezer.

Csakhogy a világon évről évre járultak az urnákhoz a szavazók, s a szavazás évről évre rácáfolt a matematika legelemibb törvényére: a tízmillió soha, sehol sem bizonyult többnek a tízezernél. Az élet nem matematika, s a hatalom nemcsak a számszerűségen múlik. A huszadik század elején a parlament nem azért volt a szabadság letéteményese, mert lehetővé tette az elnyomottaknak, hogy hatalomra ikerüljenek, ha nem mert lehetőséget adott, hogy az ellenzék kifejezhesse különvéleményét a hatalommal szemben. Ez nem kevés, de nem népuralom; a parlament nem egyenlő a demokráciával.