Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Duba Gyula: Lenin

hogy szavakkal is Igyekszik őt megsemmisíteni. Csernov is politikai és eszmei ellenfél, s bár becsüli Lenint, nem érti őt, nem tudja, hogy Lenin erkölcse nem mérhető a hagyományos keresztény és polgári erkölcs normáival, mert az ő erkölcse a forradalom. Lunacsarszkij barát, aki igyekszik objektív lenni és megérteni az emberi nagyságot, mely lenyűgözi, Gorkij író, az orosz léleik és ember ismerője, Lenin tisztelője, olyan oldaláról látja őt, mely más számára hozzáférhetetlen. Az események középpontjában álló nagy embereknek minden szava, tette, gesztusa fontossá és naggyá válik, a történelmi összefüggések teszik azzá őket.

Lenin portréját tovább bővíthetnénk. Ismert a történet, hogy egyszer, 1921-ben a Kreml borbélyműhelyében visszautasította, hogy a várakozók előnyt adjanak neki, mondván: „Nem, nem elvtársak, köszönöm, be kell tartani a sorrendet. Hiszen magunk állapítjuk meg a rendet. Várok, amíg sorra kerülök.“ Szabad óráiban pihenésként nyelvkönyveket olvasott, így pihentette szellemét. S úszott, halászott, vadászott; amikor 1917 áprilisában néhány hónapra illegalitásba kényszerült, és Zinovjevvel egy ka- lyibában lakott, parasztmunkát végzett a mezőn. Hazai adalék, hogy emigrációja során hazánkban járván, megmászta a Rysyt (Magas-Tátra). Mérhetetlen energiák laktak Leninben, s emberi megnyilvánulásai olyan fizikai és szellemi egységet, teljességet mutattak, amelyen csak csodálkozhatunk. Valószínűleg itt az alapja annaik a képességének, mellyel az elmélet és gyakorlat összhangját meg tudta valósítani. Mint Gyurkó írja: „Lenin a gyakorlat elméletét kereste, elvtársai az elmélet gyakorlatát

III. Kerenszkij, az ideiglenes kormány feje azzal vádolta Lenint, hogy kihalt belőle a hazafiúi érzés utolsó csírája Is. Meg kell vizsgálnunk a haza és a nemzet fogalmának szerepét valóságszemléletében, elemezni internacionalizmusát. Amikor 1917 februárjában győzött Oroszországban a polgári forradalom, ő Svájcban tartózkodott (emigrációban). A hírek kétségbeejtetták: amiért egész életében harcolt, nélküle következett be, nem vehet benne közvetlenül részt. A legfantasztikusabb terveket gondolta ki, hogyan kerülhetne haza, a háborús Európán keresztül Oroszországba. S végül a legfantasztikusabb terve valósult meg. „Lenin és társai a német kormány segítségével jutottak haza. Az ötlet Martové, a mensevikek vezéréé volt: cserébe német és osztrák foglyokért, engedjék át Németországon az orosz emigránsokat. A terv legalább olyan képtelennek látszott, mint Lenin képtelen tervei, különösen mivel az Ideiglenes Kormány, melynek igazán nem volt sürgős, hogy ellenfelei hazatérjenek, fagyos hallgatással válaszolt az ajánlatra. Martov el is állt a tervétől; a kormány beleegyezése nélkül nem vállalta a felelősséget. Lenin nem nyugodott; ,Haza kell futnunk, akár a poklokon keresztül is’ — mondogatta. De a kormány jóváhagyása nélkül az Oroszországgal hadat viselő német kormánytól kérni segítséget, a közfelfogás szerint egyenlő volt a hazaárulással. Tudta, mit kockáztat: nemcsak azt, hogy hadbíróság elé állítják, azt is, hogy merészségéből politikai tőkét kovácsolnak ellene“ (Gyurkó). S ez be is következett. Ellenfelei német kémnek nyilvánították, és elfogató parancsot adtak ki ellene. Svájcból való elutazása előtt Romain Rolland támogatását ikérte, aki azt üzente neki: ha Németországon keresztül utaznak, elárulja a béke ügyét! Lenin vállalta a kockázatot, de tette mögött nem csak az állt, hogy mindenáron haza akart kerülni, hazája iránti viszonyát a forradalom érdekei határozták meg. A februári forradalom a haza és a nemzeti egység eszméjének jegyében győzött, s a polgári politikusok egyre azt hangoztatták, hogy Oroszország soha nem volt még olyan egységes, mint akkor. A nemzeti eszme a legkülönfélébb politikai erőket és érdekeket fogta össze. S akkor Lenin annak a Németországnak a segítségével érkezik haza, amellyel Oroszország még háborúban áll. „Leninnek gyökeresen más értékrendszere volt. Számára nem a haza volt a középpont, hanem a forradalom. Barátot és ellenséget aszerint osztályozott, a célokat és követelményeket aszerint állapította meg, hogy mi szolgálja és mi hátráltatja a forradalmat. A világot nem Oroszország barátaira és ellenségeire osztotta, hanem elnyomókra és elnyomottakra, éljenek bármely országban.“ Még Svájcban írta: „Mit tenne pártunk, ha a forradalom azonnal hatalomra juttatná? 1. haladéktalanul felajánlanánk a békét valamennyi hadviselő népnek; 2. közzétennénk békefeltételeinket, amelyek minden gyarmat és minden elnyomott vagy teljes jogú nép azonnali felszabadulását tartalmazzák; 3. haladéktalanul megkezdenénk és véghezvinnénk a nagyoroszok által elnyomott népek felszabadítását."