Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Duba Gyula: Lenin

Igenin

Ismeretes a marxi tétel, hogy a szocialista forradalom és a szocialista társadalom a fejlett ipari államok valamelyikében valósul meg. A tudományos szocializmus elméletének atyja ebben a tételében tévedett; a szocialista forradalom az egyik legelmaradottabb európai államban, a cári Oroszországban győzött. S a kérdést még csak bonyolítja, hogy a forradalom egyébként a marxi filozófia, a tetté vált elmélet és forradalmi gyakorlat jegyében győzött, s így az elméletet a valóság hitelesítette. A látszólagos paradoxon magyarázata az orosz bolsevik párt, és — még markánsabban — Lenin személye. Gyurkó László Lenin, Október című könyvében újszerűen és izgalmasan elemezte Lenin és a forradalom viszonyát. Apró történelmi tényekből, villanásnyi képekből, visszaemlékezésrészletekből rak össze egyetlen mozaikszerű panoramatikus képet

— a világtörténelem legjelentősebb forradalmának tablóját. A vékony szálak, az ese- mények finom szövedékének fonalai — bizonyára az írói tudatosság törvényszerűségei szerint, de az objektív történelmi valóság ismeretében — Lenin személyében csomósodnak. S így a fogalompárt: Lenin, forradalom, így is módosíthatnánk: Lenin, a forradalom. A fogalmi azonosítás — véleményem szerint — nem túlhajtott. Képeslapjainkból ismert a kép: a Vöröstéren ikilométernyi hosszú embersor áll Lenin mauzóleuma előtt, lassan, topogva halad előre, elejét elnyeli a mauzóleum bejárata, de a vége egyre nyúlik, az emberek látni akarják Lenint. Talán be is lehetne bizonyítani, hogy Leninnek ma nagyobb a népszerűsége, mint Jézusnak. A párhuzam nem véletlen. „Minden tan, mely megváltást kínál, hitté válik. Erre van szükség, hogy egy eszme ne csak a gondolkodókat hozza lázba, hanem mozgalommá fejlődjék. S ezért, hogy az európai történelem során a számtalan gondolati rendszerből csak kettő lett egyetemes, a kereszténység és Marx elmélete." (Gyurkó László: Lenin, Október) És Marx elméletét a történelem tanúsága szerint Lenin valósította meg. Természetesen nem egyedül, de- egy hasonló töreikvésű környezetben is kirívó következetességgel, makacsul, és kérdéses, hogy nélküle megvalósult volna-e egyáltalán.

I. A történelem során egyedülálló az író Dosztojevszkij hatása — sikere? —: Feljegyzések a holtak házából című könyvét olvasva, a cár sírva fakadt. Megsiratta a száműzötteket, a nyomorultakat, a szegény szerencsétlen orosz népet, de segíteni rajtuk „nem tudott“. Elesettségüket megkönnyezte, de utána maradt minden a régiben- Az orosz nép továbbra is istenként tisztelte cárját, s az önkényuralom azután is Szibériába száműzte azokat, akik másképp gondolkoztak, mint a cár és hivatalnokai. Miért éppen a századforduló legelmaradottabb európai államában győzött a szocialista- forradalom? Oroszországban a 19. század végére fantasztikus méretűvé és kibékíthe- tetlenné nőttek a belső ellentétek. Európa az orosz történelem rejtélyének, a misztikus orosz lélek titkának, a fény és árny döbbenetes kettősségének nevezte ezt a jelenséget, és értetlenül állt előtte. „Az orosz paraszt faekével szántott s kézzel csépelte■ a gabonáját, ördögöket félt és földre szállt szenteket imádott, s nagy éhínségek idei/870

mo