Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Janics Kálmán: Forgószelek nyomában
szumot. (A helyzet kialakulása részletesen tanulmányozható a „Wilhelmstrasse és Magyarország" című dokumentumgyűjteményben.) A második bécsi döntés szoros összefüggésben volt a besszarábiat és dobrudzsai kérdés rendezésével annak ellenére, hogy Csatári Dániel ezt elhanyagolható körülménynek tekinti. Annyi ma is bizonyos, hogy ha nincs besszarábiai válság, akkor bécsi döntés sincs. Csáky külügyminiszter már 1940 januárjában kijelentette Cianónak, hogy abban az esetben, ha Románia békés úton ad át területeket a Szovjetuniónak és Bulgáriának, viszont Magyarországgal szemben ezt megtagadja (Csáky szerint: „ha Románia diszkri- minál Magyarországgal szemben“}, akkor a magyar kormány erőszakhoz fog folyamodni.3 Ezt a fenyegetését 1940 nyaráig a magyar kormány ugyanebben a szövegezésben több ízben megismételte,4 sőt a besszarábiai területátadás után részleges mozgósítással támasztotta alá. A diplomáciai anyag tanulmányozásából kitűnik, hogy a német hatalom nem szívesen sodródott bele a románellenes politikába, de 1940 nyarán már nem volt más választása, mert a háborús fenyegetéssel zsákutcába szorították. Teljesen téves és ellentmond a bizonyítékoknak Csatárinak a besszarábiai válság utáni állapotra vonatkozó megjegyzése: „Nemsokára ezután Hitler jelhasználva a magyar uralkodó osztály területi köve teleseit, igyekezett a két országot egymással megzsarolni." (24. o.) A dolog éppenséggel nem volt ilyen egyszerű, kialakulását az elmondottak alapján láttuk; a zsarolásokra későbbi időpontokban került sor, amikor a Szovjetunió elleni háborúban szövetségesekre volt szükség. Az olajforrások fontosságát a határkiigazítás kérdésében Csatári Dániel is kiemeli, idézve Sztójay berlini követ jelentését (32. o.), de zavarólag éppen az hat, hogy hiányoznak az alkalmi indítékok összefüggésének magyarázatai, homályosak az előzmények, így érthetetlen, hogy egy gazdasági zűrzavar kedvéért miért vállalta volna Hitler az öncélú revizionizmus támogatását. A történelmi szabatosságot nem lehet pótolni homályos tartalmú vagy érthetetlen mondatokkal. Amikor Csatári az 1940-es romániai válság állapotát elemzi, így ír: „...a Szovjetunióhoz való viszonyát teljesen elrontotta, és Bulgáriával olyan területi vitába keveredett, mely vereségével végződött." (37. o.) Ezzel szemben azt kell hangsúlyoznunk, hogy Romániának a viszonya a Szovjetunióhoz 1917 decembere óta a lehető legrosszabb volt (amióta megkezdte Besszarábia megszállását). A helyzet a további években- nem javult; sokan emlékezhetnek még a húszas és harmincas években a szovjet-román határvidékeken lezajlott súlyos határincidensekre. Vagyis elrontani már nem sokat lehetett. Még kevésbé helytálló a mondat másik megjegyzése, mely szerint Románia a válságos időpontban „keveredett“ Bulgáriával területi vitába, de az sem megnyugtató, hogy a szerző egy fontos történelmi tényt, a több mint 7000 km2-nyi területű Dél-Dobrudzsa átadását 400 000 lakossal a „területi vitába való keveredés“ nem éppen történetírói meghatározásával írja körül. A rövid történelmi tény: 1940. szeptember 7-én Románia és Bulgária között megegyezés jött létre a több mint 50 éve vitatott terület átadásáról, tehát sok éves, sőt évtizedes harc befejezéséről volt szó, nem pedig valami hirtelen támadt váratlan incidensről, amibe Románia „belekeveredett“. A Bulgáriához csatolt területen 200 000 bolgár élt.5 Nem tudjuk, hogy Csatári különös tapintata mire vezethető vissza, talán arra a körülményre, hogy az 1946. évi párizsi békekonferencia ezt a határkiigazítást jóváhagyta. Ilyen értelemben nyilatkozott már 1940-ben lord Halifax brit külügyminiszter, aki szerint a változás elfogadható, mert kölcsönös megegyezés útján jött létre, nem pedig diktátummal, mint az észak-erdélyi területátcsatolás.6 (A görög- országi Thráclának és a jugoszláviai Macedóniának azokat a területeit, amelyeket a bolgár haderő támadó hadműveletekkel 1941-ben megszerzett, Bulgária nem tarthatta meg.)7 Ha tekintetbe vesszük, hogy 1940 nyarán több mint kétmillió románt csatoltak el Romániától (Besszarábíában, Bukovinában, Észak-Erdélyben és Dél-Dobrudzsában), meg 3 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról. (469. o.) Kiadva 1968-ban. 4 Ugyanott, 470—530. o. 5 Strední a juhovýchodní Evropa ... 405. o. 8 Ugyanott. 7 Ugyanott 412. o.
