Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Dorogi Zsigmond: Tanya ügyvédje, mérnöke

„Meggyógyultam, az Élet és Irodalomhoz kerültem, majd az ÜJ íráshoz, és a mindent megnyerők eszelős örömével száguldoztam az országban, a legyőzhetetlenség harsány jókedvével. Következtek a szerkesztés, az irodalmi élet, az országjárás, a szinte harmad- naponkénti író-olvasó találkozások, a politikai, művészi, társadalmi viták izzó éjszakákon és indulatos cikkekben, a staccato ütemű élet száguldozásai, elkeseredései, újra kezdődő nekilelkesedései, a tudatos program kialakulása, kiverekedése.“

És sorjáznak könyvei is: az Ereszalja után 1957-ben a Nincsen számodra hely című elbeszélő költemény, 1959-ben a Bodza, 1960-ban műíordításkötet, 1961-ben a Mindenütt otthon, 1964-ben a Szegények hatalma és A zsezse-madár című prózai mű, 1965-bea a Kelet felől című gyűjteményes kötet. Verseskönyveit időrendben áttanulmányozva tanúi lehetünk, hogy Váci Mihály egyre szenvedélyesebb, expresszívebb, mindinkább nyugtalanabb, remegőbb, évről évre magasabb hőfokú, dinamikusabb költészetével — Petőfi óta, József Attilán és Illyés Gyulán át — miként veszik lírailag birtokba a tájat és a hazává szélesülő-táguló országot azok, akikhez tartozónak a költő tudja magát .. kik a napok / felettünk átlengő csille-sorát / megtöltik barna gondjaikkal, / kiknek bal karja átkarol engem / s jobb keze biztatva megáld." Gyötrődések, szenvedések, kísér tések, sunyi támadások, „sebesítő gerillaharcok“, „húszfokos magánybeli“ vacogások sera tudták megváltoztatni Váci költői szándékait, beléje égetett céljait, világnézetét és művészi elképzeléseit. így lett — Garai Gábor találó megállapításával élve — „országos — ha nem is országgyűlési — képviselő, szíve szerint, egy nép hivatásos »történelmü«nk vad ügynökének« született képviselője, állampolgárként és költőként egyaránt. Úgy is mondhatnám: beválasztása, utóbb, az Országgyűlésbe voltaképp csupán legalizálta a tényleges állapotot...“

Hogy miként szélesült és tágult, mélyült és gazdagodott Váci költészete, talán az is dokumentálja, ha verseskönyvei címadó verseinek legjellemzőbb sorait idézzük:

... Alólad messze néztek mindég emberek, fecskék, ablakok.

Összevont zord szemöldök! — így még távolt senki nem kutatott...

... Ereszaljak! Bn azt kívánom:

— jövőnk, a vidám fecskeraj, szálljon alátok könnyű szárnyon, s rakjon már fészkeket hamar.

(Ereszalja)

... Örházikók előtt, akárhol is, Apám tiszteleg;

s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek leszek.

Es minden állomáson én mindig megérkezem, szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa int nekem ...

(Mindenütt otthon)

... Mi emelünk, mint madarat a szárnya,

— nem a szívedre bújó piheréteg — magunk feszítjük: téged égre tárva;

s nem simulhat hozzád — ki szárnyal érted!

A mi erőnk — a restellt, kínos szégyen — vetéskor szükségből négyfelé vágott krumplicskák ereje: növünk a mélyben, s tápláljuk a ránk éhezett világot.

(Szegények hatalma)