Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Egri Viktor: Befejezetlen levelek
embertelen nyomorúságot, gazdasági válságokat, háborúkat, forradalmi megrázkódtatásokat, és megszedhette magát. Jakobus úr törzsvendég lehetett itt, maga a gazda vezette előre megrendelt asztalunkhoz, a fehér bóbitás kiszolgálólányokat a keresztnevükön szólították, s minden olajozottan zajlott le, és olyan csendben, hogy a harmadik asztal mellől elhallatszott, milyen élvezettel szürcsöli levesét egy feketébe öltözött, francia, Henry-szakállas, testes öregúr. Az ebéd bőségét és jó ízeit nem részletezem, íróember tollára volna méltó, noha Friedl megsúgta, hogy ez a szokott ünnepi kosztjuk, a kedvemért csak annyi kivételt tettek, hogy a rajnai bor helyett egy üveg tokajit rendeltek a pecsenyéhez. Voltaképpen ebből vettem tudomásul, hogy Friedl nem tart afféle futó kalandpartnernek. Később célzást is tett, hogy házasságkötésünk esélyeit fontolóra vette, az apja egyengethetné utamat az üzemben, Hediger professzor a barátja, de a karrier a szorgalmamon és tehetségemen múlik. Persze, nem sietős a házasság, előbb meg kell szereznem a svájci állampolgárságot, addig ő végez az egyetemen, művészettörténetet tanul, van időnk bőven megismerni egymást, vajon egy életre összehangolódunk-e. A barátságunkban, ahogy most vagyunk, nincs nagyobb probléma, elválhatunk minden órában, ha kiderül, hogy nem illünk össze, de a házasság „szentség“, abban nincs kilengés, idegen ágyakban hentergés. Mi tagadás: Friedl nagyon józan és számító a szerelmében, amikor a jövő lehetőségeit latolgatja. Gyakran arra gondolok, hogy kevesebb józanság jobban megfelelne, jobban is hevítene, nem mintha a civódásnak, összekapásoknak, hirtelen haragnak és gyors kibékülésnek barátja volnék. Hát igen, talán a kövér polgári jólét, az életük problémátlansága teszi, hogy Friedl ilyen hűvösen számító akkor is, amikor fogadkozik, hogy engem egy pillanatig sem érzett idegennek, életében először komolyan szerelmes, a többi csak kaland volt, nekem bizonyára még sűrűbben voltak hasonló barátságaim, szerelmi partnereim. Mint a legtöbb nő, ő is kíváncsi a múltamra, nem annyira a politikai nézeteimre — mert a puszta tényből, hogy itt vagyok a szabad Svájcban, bővebb magyarázgatás nélkül megérti, miért fordítottam hátat a vasfüggöny mögötti világnak —, a nők izgatják, akikkel barátkoztam, és akikbe szerelmes voltam. Kissé lehangol ez a kíváncsiskodás; nincs bennem különösebb férfiszemérem, de képtelen vagyok a kíváncsiságát kielégíteni, még ha jól tudom is, hogy Ágit soha az életben nem láthatja... Talán furcsának találod, hogy egyedül Ági neve szaladt a toliam alá, és először említem leveleimben, amióta eljöttem. Ebből bizonyára arra következtetsz, hogy köztünk vége volt mindennek, amikor Bécsbe utaztam. Pedig magammal akartam vinni, de ő nem akart elszakadni a szüleitől. Nem váltunk el haraggal, ma is úgy gondolok rá, mint arra az emberre, akit egész szívem hevével őszintén szerettem. Mindezt nem mondhatom el Friedlnek, mert attól tartok, hogy félreértené, többet és mást olvasna ki szavaimból. .. 1969. április ... vasárnap délelőtti magányos kóborlásaim, esti céltalan csatangolásaim során eddig minden rendszeresség nélkül felfedeztem a város sajátos arculatát, a dombokra futó szűk és meredek utcák hangulatos, takarosan tartott házainak csinosságát, a Bahnhofstrasse előkelő üzletsorát, a tóparti hotelek és vendéglők hivalkodás nélküli gazdagságát; jártam a román pilléres öreg Grossmünsterben, a gót ízléssel restaurált Fraumünsterben és a késői gótikában emelt Wassermünsterben meg a többi templomban, megcsodáltam a Városháza reneszánsz pompáját, egy teljes dél- előttön át barangoltam a Helmhaus nagyon látványos és eredeti régészeti múzeumának ódonillatú termeiben, de Friedl kalauzolása és lelkes csacsogása kellett ahhoz, hogy a vonalakban és színekben, a falak és tetőzetek kőcsipkéiben, az ablakok rozettáiban és üvegfestményein meglássam azt a jól konzervált, hervadhatatlan igazi szépséget, amelyet ez a tűzvésztől, máglyafüsttől és bombáktól megkímélt város a sajátjának mondhat. Friedl elemében van, mikor művészettörténeti ismereteit megragyogtathatja előttem; büszkén beszél egy-egy oromzat, kőcsipke, középkori szentségtartó vagy óntál szép
