Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája

A történelem örvénylése Prágába sodorja. 1938 januárjában a Magyar Ojság szerkesztősége a cseh fővárosba költözik. Győry a fasizálódó 0j Szellem12 ellensúlyozására megindítja a Magyar Ojság állandó vasárnapi politi'kai kulturális rovatát: „A történelem sodrában“ címűt. A müncheni döntéssel azonban beteljesedett kenyéradó lapjának sorsa, az utolsó számban még felemelte a szavát a nácizmus (A jel), az irredentizmus (Lárma ja) és az antiszemitizmus IAz én két testamentumom) ellen. Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy a Magyar Ojság Győry Dezső e három versével búcsúzott az olvasóközönségétől. A költő tehát elnémult, féltő-figyelmeztető szavát nem hallhatja népe. Csak hazája sorsát sóhajtja szomorúan világgá: „Egy ország eljogyott, így ősszel, ártatlan, hiába..." (Holdfogyatkozás a prágai szőlőhegyen).

Alkalma nyílik emigrációra, de nem menekül. Pozsonyi lakását titkosrendőrök figyelik, Tiso pribékjei üldözik, a magyar nacionalisták rágalmazzák, Horthy rendőrei számon tartjáik — ez a sorsa a vox humana költőjének 1939 tavaszán. A sok zaklatás és hányattatás sem tudja letörni. Csak az sújtja le, hogy bekövetkezett, amitől félt: elszabadult a háború pokla. A népek testvériségének, a békének és a cselekvő humanizmusnak költője nem tagadhatta meg magát. Felvette a kilátástalan küzdelmet. 1939 őszén, állás nélkül, a titkosrendőrök elől bujdokolva megírta a magyar antifasiszta költészet egyik legszebb dokumentumát, a Magyar Hegyibeszéd 1939 című csaknem 400 soros poémáját. Ezzel a művel ért költői fejlődése csúcsára, ebben a költeményben emelkedett a kisebbségi magyar költő Európa szószólójává, hangja ebben magasztosult „emberi hang“-gá.13 A mű az Esti Ojság karácsonyi számának első oldalán jelent meg a költő fényképével. A megjelenés Indítékait és körülményeit önéletrajzi regényéből tudjuk: „jmikor) a spanyol szabadságharc leverése, Ausztria horegkeresztesítése és Csehszlovákia német megszállása idején, a Tiso-Hlinka-jasizmus első évében megírtam — és szerencsés véletlenek összejátszása folytán „Emberi Hang" címen külön füzetben is megjelentettem a Magyar Hegyibeszéd versemet, abban a hitben éltem és attól féltem, hogy a hitleri fasizmus negyedik áldozata a magyar föld és a magyar nép lesz. Ezért emeltem szót az emberiség nevében .. .“u

A második világháború küszöbén felhangzó nagy költemény tulajdonképpen egy kollektív érvényű önéletrajz, amelyben a költő két évtized kisebbségi létének állomásait idézi fel: az első világháborút, a vesztes forradalmakat, az államjogi fordulat megrázkódtatásait, a megoldatlan problémák tolakodó emlékét:

„... vak bosszú lehe csap meg, s bennünk hét seb fájdalma jaj, csak hogy míg jogosb az erősebb, egyetlen vérző, ütköző seb hazám, hazád, a Dunatáj."

Hiszen a „fegyvertorkok berekedte“ sem hozta meg a kívánt nyugalmat és békét, hanem a kiutasítást, az állásvesztést, a reménytelenséget. A kisebbségben méltán fakadhatott volna gyűlölet, a szenvedésekből mégis az emberszeretet virágzott ki. Nem a gyű- lölséget, hanem a közeledést, a tsstvériesülést hirdették: „Gyűlölségre nevelt sorsunk, mi szeretetre önmagunk" — summázza a költő. A romantikus messianizmus is önmagán túlmutató szándékot ápolt:

„S bár elkallódott messiások gúnyján kell ezt most vallani, vallom: nem magunk s nem csak népünk akartuk, többre készülődtünk:

Fél-Európát megváltani."

12 1937. II. 15-től 1938. okt.-ig megjelenő kultúrpolitikai szemle. V. ö. Turczel L.: Két kor mezsgyéjén. Bratislava, 1967. 181. 1.

13 A „Magyar Hegyibeszéd" című költeménye Emberi hang címen külön füzetben is megjelent 1940 - ben a Toldy Kör kiadásában. Lásd az 5. számú jegyzetet!

14 Győry Dezső: A nagy érettségi. Bpest, 1960. 287. old.