Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája
Nem lehet véletlen, hogy mindig akkor csendül legtisztábban a hangja, mikor a kisember gondjai és szenvedései gyötrik. Nem tesz különbséget nemzetiségek között, egyformán fáj neki a magyar és szlovák nép nyomora és szenvedése. S mikor a cseh kapitalizmus elnyomó politikája következtében leállított szlovákiai gyárak munkásainak ezrei váltak munkanélkülivé, a kisebbségi magyar költő az elsők között fejezi ki versben együttérzését és tiltakozását (Masa, az elhagyott gyár], Győry mindvégig tudatában volt annak — akárcsak példaképe: Ady Endre, a „magyar, oláh és szláv bánat“ meglátója —, hogy a Duna menti kis népek szenvedéseinek közös az eredője, s csak az összefogás javíthat áldatlan helyzetükön. S a háborúba zuhanó Európa pattanásig feszült légkörében, a soviniszta uszítás legpokolibb háborgásai közepette hitet tett a közeledés gondolata mellett. Zord fenségű, súlyos szavakkal utasította el a nacionalizmus minden formáját, s vallotta magát félreérthetetlenül az „árva népek“ költőjének: „Magyar Glóbusz — nem a világunk. Mi sokat láttunk, s messze láttunk. S ha van Isten, nincs német Isten, nincs szláv, nincs búr s nincs magyar Isten, De vannak: egysors-árva népek mind: sok ember, s jóképp szegények. Kedvnél jobban tudják a sóhajt. S mind, mind, mint mi — csak élni óhajt. S bízzunk; mindenütt akad látnok s népét unszoló zarándok. S hisszük, túl átkán vad jelennek mind, mind hiszik: egymásra lelnek! Minden győzelmem s tévedésem, i agyam- és lelkem-tépdesésem s minden sírásom a tiétek: egysorú, kicsi, árva népek." (Kis népekért, 1938) Ez a magatartás a München felé sodródó Európa történelmi forgatagában nem maradhatott visszhangtalan. A magyarság legjobbjai a költő köré gyülekeztek. Az egyre erősödő szellemi fasizálódás ellen megalakul a Magyar Demokrata írókör, szervezője és elnöke: Győry Dezső.11 Az ellenség sem marad azonban tétlenül. A soviniszta uszítással és irredenta lázítással szembeforduló költőt nemzetárulónak bélyegezték a hazai és magyarországi körök. Magyarországra már évek óta nem utazhatott, verseit kiátkozták, köteteinek megjelenését minden eszközzel gátolták, és agyonhallgatták. A Duna másik oldalán élő magyarok csak elvétve hallhatták figyelmeztető szavát. Megkiáltott igazságai már-már a pusztába kiáltott szó sorsára jutottak, csak népe legjobb fiainak emlé- kezetébeh csengett vissza — harcaival és költészetével számot vető — egykori testamentuma: „Igen végére jártam már a végnek, s új élet nyílt rám már a végek mögött: te is csak egy kis fodra vagy a népnek, s a sors értelme: nép lenni a népek, s ember lenni az ember között!" (Önvallomás} éle] 11 Vozáry Dezsővel együtt szervezték (Gy. D. szóbeli közlése).
