Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája
„ne adjátok el önmagatokért önmagatokat, hogy hja, szent a kenyér! nem szent a kenyér, ha csak új nyomort szülni ad erőt!“ ( Prédikálok / A mozgalom a költőtől kapott fényével indul, hogy egyre komolyabb politikai erőként felkavarja a polgári társadalom mélyvizeit, és magával sodorja a csehszlovákiai magyar ifjúság legjobbjait a szocializmus igazságainak felismerése felé. Kötete: Az újarcú magyarok nem remélt népszerűséget, hírnevet és elismerést szer -zett a költőnek. A Csehszlovákiában turnézó Móricz Zsigmond a „kincstaláló“ lelkesedésével ölelte magához. A nagy író tekintélyének reflektorfénye egy pillanatra az egész magyar nyelvterületre szóló érvénnyel világította meg a fiatal költő nemes szándékkal felnagyított alakját, de igazán jelentős, széles körű visszhangot csak a magyar kisebbségek körében keltett. Ezzel a kötettel született meg a „par excellence“ szlovákiai ma £yar költő, aki szervesen a tájba épülve, sajátos, máshol sehol el nem mondható mondanivalókkal zengte a szlovákiai magyarság szívhangjait. A reakció is felneszeit azonban, a széles körben ható költőt megfosztja állásától, hogy ezzel letérítse választott útjáról. A (kenyerét és kedvét vesztő költő valóban megtorpan- „Csak menj, sereg, életem tiéd..." — biztatja búcsúzóban híveit, de maga íélreáll A sokasodó társadalmi bajok (az egyre nyomasztóbb gazdasági válság, az állandóan terjedő munkanélküliség, a tömegek katasztrofális nyomora), a Sarló ellen vezetett egyre brutálisabbá váló támadás stb. elkeseríti a költőt. A mozgalom vezetőihez fűződő kapcsolata is meglazult. Polgári szemlélete nem engedte Balogh Edgárék útjának követését a párt soraiba. Nem akarta magát elkötelezni egyik oldalra sem, úgy vélte: emberi- politikai magányosságában tudja csak igazán betölteni küldetését: „se jobbra, se balra magamnak, előre így vagyok hit s zászló én: mindörökre." (Egyenes úti Csakhogy a társadalmi-politikai harc igényli az egyértelmű angazsáltságot. A költő „két tűz közé“ kerül, megtorpan, elbizonytalankodik, az addig oly erőteljes önbizalma is megcsappan. Nem találja helyét a társadalomban, „ide későn keltünk, oda korán érünk“ — mondja rezignáltan. Meg nem alkuszik, de eltűnik az irodalmi-társadalmi élet küzdőteréről. Ügy érzi, hogy a (kapitalizmus csehszlovákiai világában csak a népelnyo- mók kiszolgálói, a lakájlelkűek, az elveiket és emberségüket feladók érvényesülhetnek Aki erkölcsében és eszmeiségében tiszta marad, azt tehetetlenségre kárhoztatják a poli- tikai-társadalmi hatalmat gyakorlók: „Itt tenni kéne valamit, nézd: a gonoszság s vakság hahotázik, s szemed s szemem csak szúrós könnyben ázik. Itt tenni kéne valamit. Tudod. Tudom. Te ülsz, én hallgatok. Tiszta vagyok: tehetetlen vagyok." (Testvér, mi ez?) Nevelőséget vállal vidéken, de egyre világosabban látja a polgári világ ellentmondásait, a nép kiszolgáltatottságát, s felérzi saját helyzetének lehetetlenségét: „A költő sír, sír egész éjszakákon át, a mocsárban nincs igaz terebély a ronda iszapban nem robban a gránát.
