Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája

szerkesztői tisztét. Nagy ambícióval és tervekkel készül erre a funkcióra, elfogulatlan művészi értékítéleten alapuló irodalmi fórumot kíván teremteni, hogy legalább némileg pótolja a hiányzó szépirodalmi és kritikai folyóiratot. Gyorsan kibontakozó irodalom- szervező és irányító készségét, szándékainak tisztaságát a baloldali beállítottságú körök is méltányolták. A munkatársak megválogatásában a legdöntőbb kritériumnak a tehetséget tartotta, sikerült is megnyernie a legjobb szlovákiai magyar írókat. Szerepeltetett határon túliakat is, még az akkor Bécsben nyomorgó József Attilától is közölt néhány verset. Legragyogóbb fegyverténye azonban az „íróink arcképcsarnoka“ című sorozat megszervezése volt, ami lehetőséget teremtett a szlovákiai magyar irodalom reális erőviszonyainak felmérésére. A magyar ellenzéki pártok Budapestről pénzelt napilapjának mellékletében egymás után mutatta be a haladó írókat és költőket.8 A támadás nem váratott magára. A lap gazdái hamarosan leállították az „arcképcsarnokot“, s Győryt is megfosztották felelős szerkesztői tisztétől. A fiatal, tervektől és ambícióktól duzzadó költőt nagyon lesújtotta a döntés, irodalomszervezői tervei dőltek dugába. Tiltakozásul a Magyar Vasárnap még általa szerkesztett utolsó számainak egyikében a főszerkesztő tudta nélkül megjelentette a Levelezőlap — barátaimnak című írását, amelyben félreérthetetlen vallomást tesz: „Nem leszek áruló, nem fedezek zátonyos szándékot. Elhagyom az önként vállalt posztot. Más jelet nem tudok adni, fenyegető csövek merednek rám .. .“9

Erre az időszakra esik a magyar ifjúság kisebbségi öntudatának ébresztése és meghirdetése, a fiatalság küldetéstudatának megfogalmazása Győry költészetében. Már korábban jelentkezett (1925), de csupán ebben az időszakban bontakozott ki és erősödött fel nála a kisebbségi helyzet mint ihlető, alkotásra késztető erő. Verseiben, cikkeiben egyre sűrűbben foglalkozott a magyar kisebbség helyzetével és küldetésével, sorsával és jövőjével. Nagy lökőerőt jelentett számára ezen a téren a prágai magyar egyetemistákkal való találkozása. Kapcsolatuk különösen gyümölcsözőnek bizonyult, élére állt az önmagát kereső, a múlt béklyóiból szabadulni vágyó Ifjúságnak. Annak az ifjúságnak, amely már más akar lenni, mint apáik, s tudatosította, hogy ez a „mássá levés“ igénye nem csupán a természetes haladás követelménye, hanem tudatos és szükségszerű leszámolás az apák letűnt világával, az apák bűnével, akik annyi szenvedést hoztak a népre, és katasztrófába sodorták nemzetüket. Részben Győry költészetének hatását kell látnunk

— a politikai-társadalmi események mellett — abban a fejlődési jelenségben is, hogy a Sarlóba tömörült ifjúság végképp lemondott az idősebb nemzedékkel való együttműködésről, s a maga útjára lépett. Lelkesítő versei lendítőerőként, felvillanyozó sugal- mazásként hatottak az Ifjúságra. A mozgalom elrendeltetéses poétája lett, akinek minden szavát lesték, mint apostolokét a hívők:

„A próbát kiáltjátok: legyetek emberek, az én embereim! Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek. Legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellenségei. Ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, legszebb humanitás, legélhetőbb szabadság, legfőbb jog, legbátrabb becsület“ — hirdette kinyilatkoztatásszerű vallomásában.10 A sereg nélküli vezér és a vezér nélküli sereg találta meg egymást. Egy-egy versének zajos visszhangja az ifjúság körében a vezér jelentkezését mutatta, akit követni kell, s aki nemcsak előrelendít, hanem maga is előrelendül az általa felszabadított energiák segítségével.

Eszmei-politikai állásfoglalását ekkor még a csapongás, az egyik végletből a másikba zuhanás, valami nyugtalan-kaotikus pezsgés és forrongás jellemzi; világszemlélete még dilemmáktól terhes és zavaros, mint az újbor a letisztulás folyamatának kezdetén. Egyszer a politikai illuzionizmus langyos hullámai ringatják (Folyópart), máskor pedig „sovány testét“ mutatja fel, hogy meglássák benne a „kenyérrel muszájolt tiltott igazság szent agyarait“, a féltő aggódás, a felhívás és figyelmeztetés igéit.

A gyorsan kibontakozó Sarló mozgalom mégis Győryben lelte meg költőjét, a társadalmi igazságokra felérző fiatalok az ő intésére figyeltek:

8 Pl. Darkó István, Vozári Dezső, Fábry Zoltán portréja megelőzte a lap gazdái által „futtatott“ Mécs László, Ölvedi László, Jankovich Marcell bemutatását.

9 Győry Dezső: Levelezőlap — barátaimnak. PMH. Magyar Vasárnap. 1926, III. 18.

10 Győry Dezső: Kisebbségi géniusz. A Mi Lapunk, 1927. évi 1. sz.