Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája

„s csak úgy ütünk sebet, ha alkotunk vele: a minket üldözéssel jut előbb a világ.

— Ö, ez a láthatatlan, megcsúfolt büszke gárda, a meglopott csecsek, a megcsapolt erek, akiknek rugdalt szíve a minden-ember-járda hogy ők is célt, jogot s értelmet érjenek, ez: az ember, a titok, mélység — tragédia."

(A láthatatlan gárda)

Költői sorsa — mint általában egész élete folyamán — külső körülmények hatására- vett új fordulatot. Munkaadói megelégelték haladó szellemű irodalmi és kultúraszervező tevékenységét. Losonc útrabocsátó, erjesztő légköréből a Kassai Napló szerkesztőségébe került. Az 1919-es magyar emigránsokból és a legjobb szlovákiai magyar írókból szerveződő munkatársi gárda körében kitanulja az újságírás minden csínját-bínját, ír apró hírektől és tudósításoktól a vezércikkig minden rendű és rangú írást. Ebben a szerkesztőségben nő fel a reményekre jogosító, egyre hangosabb nevű ifjú poéta mellé a harcos, bátor tollú, vitára mindig kész és társadalmilag szüntelenül angazsált publicista. Kassa feni szinte félelmetesre vitázó kedvét, ez a város edzi állhatatossá „változni és változtatni“ sürgető szellemét, és érleli pezsgő kulturális életével termőre költői hajlamait_ Költészete sajátos fordulatot vesz. Kifejezőeszközei és mondanivalói megújulnak. Elhagyja a külsőségekben Adyt erősen utánzó verselési modort, s átmeneti stíluskísérletezés után új költői tájak felé orientálódik. Szabó Dezső expresszionizmusán felbátorodva, Kassák Lajos avantgardizmusától érintetten elhagyja a feszes formát, a (külső csillogás, eddig sem nagyon kultivált eszközeit, szabad verseket ír, lázongó, polgárbosszantó- kiáltásokat hallat:

„Hát én kiállók, istenemre ki! s ha egyszer jól megköpöm a markom s rekedt hahóm előkiáltom a múltam:

úgy jelidézem a hetyke hajrát, rakéta merszem, s boldogabb magam

jaj, milyen mocsokul szép gesztus: a szerszám szerszámba vevése:

belerúgok a tükörbe s öklöt rázok,

s előre tudok minden jejcsóválást, hogy

hát ez megint mijéle modern új badarság?

de ebura: valahol ketten hárman jölborzongnak a versre

megérzik benne magukat

Mozdonynak, Motornak, Ekének,

Gördülő Kősziklának, s szegények, csókot nyomnak bús lelkem homlokára, könnyhívó, kócos csókot... mint kántorgyerekek a pályaudvaron."

(Magyar rapszódia]

A kassai években kezd igazán gyümölcsözni Győry költészetében a Madách Kör hatása, a Losoncon töltött idők erjesztő légköre, Simándy Pál indító-irányító befolyása. Nagy részt ebben az időben írja azokat a verseket, amelyek A láthatatlan gárda című kötetében jelentek meg.

Felívelő pályája azonban kimozdítja a Kassai Napló szerkesztőségéből. Elvállalja a Prágai Magyar Hírlap készülő irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak felelős