Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája

Győry Dezső egyidős a századával, 1900. március 18-án született Rimaszombatban, egy értelmiségi-polgári család első gyermekeként. Neveltetése a század eleji polgári családok puritán, enyhén konzervatív légkörében folyt, de iskolai művelődésére már a világháború apokaliptikus borzalmai vetettek árnyékot. Sorsának további alakulását pedig a forradalmi események, majd a forradalmak bukása után beállott társadalmipolitikai körülmények határozták meg. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása budapesti bölcsészhallgatóként érte. Bár az alig 19 éves diák nem volt képes felfogni a forradalmi változások súlyát a maguk teljességében, de ösztönösen megérezte az események történelmi horderejét. A polgárság kiégett eszméiből táplált, a millenniumi Magyarország mesterséges dicsfényében felnőtt fiatalember a forradalmi események szemfelnyitó, bálványromboló, lélekformáló hatása alatt kötelezte el magát egy életre a társadalmi megújhodás, a szociális haladás szükségessége mellett.

Az események sodrása kimozdította az egyetem falai közül. Szülővárosában teljesül először régen dédelgetett vágya: újságíró lesz a Karikás Frigyes kezdeményezte Gömöri Munkásnál, önkéntes vöröskatonaként részt vesz a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratában, de a visszavonulás után szülővárosában marad. A Tanácsköztársaság bukása további művelődésének útjait is berekesztette. Ebből a perspektívátlan helyzetből, amely egész generációkat érintett, egy kamatmentes kölcsönből biztosított németországi tanulmányút mozdította ki. Kereskedelmi szakművelődés volt útjának célja, de írói ambícióiról nem mondott le. Ekkor egy időre azonban megszakadnak a kapcsolatai a magyar irodalommal.

Hazatérte után Losoncra kerül az YMCA titkáraként. Az itt töltött évek olyan alakítófelemelő hatással voltak Győry fejlődésére, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: ebben a kisvárosban született és indult útjára az a Győry Dezső, aki később a csehszlovákiai magyar kisebbségi fiatalság programadó költője lett.

Losonc igen élénk kulturális életet élt abban az időben. A város kulturális színvonalát és eszmei irányvonalát jól tükrözik a „Szabad Egyetem“ célkitűzései és programja, amelyet a nagy műveltségű fiatal tanár, Komlós Aladár és a Tanácsköztársaság protestáns papfilozófus emigránsa, Simándy Pál hozott létre, hogy „a modern tudomány és művészet igazságainak és szépségeinek népszerűsítésére szolgáljon“JA Nyugat bűvkörében felnőtt írók által teremtett tartalmasan kulturális légkör kedvezett Győry további fejlődésének, különösen azután, hogy aktívan részt vett egy haladó szellemű kulturális gyülekezet, a Madách Kör megszervezésében. Főként Simándy hatott rá meghatározó és felszabadító módon. Az ő műveltsége és ízlése szűrőjén keresztül kapta a költészetének kimagasló legnagyob inspirációját jelentő Ady-hatást. Az eladdig is olvasott és rajongott költő csupán Simándy közbejöttével válhatott intenzív hatóerővé. A sokáig csak külsőségekben, formai-frazeológiai utánzásokban kimerülő Ady-hatás általa alakult át a lényegi azonosulások ihletőjévé, az emberi-költői magatartás követendő és követhető példájává, a küldetéstudat, a következetes haladásigény közvetlen inspirálójává. Ady szuggesztív egyénisége és költészete adta a költőnek a legerősebb irányjelző fényt, amely bevilágította emberi-költői eszmélése éveinek zűrzavaros világát, és segítette lerázni osztálykötöttsége bénító láncait.

Simándy a saját elképzeléseinek igazolását és művészi megtestesülését látta Győry költészetében, ezért fogadta oly megértő lelkesedéssel az ifjú poéta megújulását sürgető eszméiben az „új arcú magyarok“ gondolatát, amellyel az elavult magyarságeszmény helyébe valami újat, reálisabbat akart. Adynak és a Madách Kör légkörének nem kis része volt abban, hogy a lelkes losonci fiatalok önszemlélete, újjászülető nemzeti és emberi öntudata egyre távolabb került a frázisokban, hangzatos jelszavakban, elcsépelt üres szólamokban és tenyésztett irredentizmusban tobzódó „pesti hivatalos“ valóság- és magyarságszemlélettől.

Mi sem természetesebb, hogy ezt a szemléletet tükrözte a fiatal Győry költészete is. Mint a legtöbb fiatal lírikus, ő is az elődök hangján szólal meg, zsengéiben az általuk sugalmazott költői magatartásokat ölti magára, lírai kelléktárukból kölcsönzi kifejező- eszközeit, motívumait és helyzeteit. Ö sem kerülhette el a kor konvencionális hangulatát, az ő zsengéiben is felcsendül a nemzetsirató fájdalom, az elkerülhetetlen pusztulás sejtelme, az önámító csodavárás illúziója. De a lírai konven7 Az idézet a „Tűz“ című folyóirat II. évf. 1—2—3. számának 151. oldaláról való.