Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája

sait.. .“2 Volt, aki Ady művészi egyéniségének és költészetének szuggesztív hatásában vélte felfedezni a szlovákiai magyar líra gyors feltámadásának kiváltó okát.3

A jelenség széles körű kutatást és tudományos megvitatást érdemelne; irodalomtörténeti tényként állapíthatjuk meg azonban, hogy lírai kötetek kezdettől fogva jelentek meg, az első csehszlovákiai magyar regény megjelenésére (könyv alakban) pedig csupán 1924-ben került sor.4

A relatíve gazdagnak látszó csehszlovákiai magyar líra sem teremtett azonban igazán kimagasló költői egyéniségeket. Csak a legnagyobbak haladták meg művészi teljesítményükben a „jó középszer“ színvonalát. Csupán néhány kimagasló költői egyéniség lépte túl a regionális kereteket. E jelenséget azonban nem a tehetségek hiányában kell látnunk, hanem azokban a társadalmi-politikai-művészeti körülményekben és adottságokban, amelyeket a kisebbségi helyzet teremtett. A kisebbségi körülmények közepette kibontakozó csehszlovákiai magyar irodalmi élet nem kedvezett az írói-művészi tehetségek kibontakozásának (pl. az állandó irodalmi folyóirat hiánya, a könyvkiadás nehézségei, a kritika elégtelensége, az olvasóközönség elmaradottsága stb.). De ha József Attila-i vagy Vítézslav Nezval-i méretű lírikus nem fejlődött is ki ezen a tájon, álszerénység lenne tudatosan provinciálissá, átlagon alulivá szürkítenünk a csehszlovákiai magyar lira minden eredményét. Mivel a kisebbségi irodalom berkeiben mégis érvényesültek bizonyos feltételek a modern és haladó magyar líra kibontakozásához, lehetővé vált, hogy egy-egy olyan költői életmű is kibontakozzon, amelyik — ha a lakkozó elfogultság és a fennhéjázó lekezelés mesterséges hordalékától megtisztítjuk — hűen és igazán, az átlagos művészi színvonalon felül tudta tükrözni és rögzíteni ennek a zaklatott történelmű népcsoportnak emberi-érzelmi világát.

Ha ebből az aspektusból vizsgáljuk meg a szlovákiai magyar lírát, óhatatlanul Győry Dezső munkásságába ütközünk. Rajta kívül senki sem kötődött olyan szorosan a tájhoz, a táj emberéhez, a kisebbségi körülményekhez és adottságokhoz, mint ő. A megváltozott társadalmi helyzetben (kialakult új polgári nemzedék benne próbált a legtipikusabban megszabadulni a múlt örökségének lehúzó bilincseitől, s vele hordta talán a legtovább annak lerázhatatlan nyűgeit: osztálya és neveltségs béklyóit. Utolsó kötetének szerkesztői is ezt tanúsítják: „Ha valaki egyszer majd — nyugodt ítéleti! időkben — azt kutatja, hogy a szétszóródást követő évtizedekben ki fejezte ki leghiánytalanabbul, a legőszintébben, a legteljesebben a kisebbségi sors élménytartalmát, a nemzetiségi ember lelki magatartását, válságát és változásait, Győry Dezsőnél gazdag anyagot talál, ha nem a leggazdagabbat. Mint akit gyógyíthatatlan trauma kínoz, s csak önfájdalmát látja a világból, úgy ás egyre mélyebben a kisebbségi ember lelki élmény-rétegeiben, úgy nézi a világot eredendő sebén és bűnén keresztül ez a költő, akinek nevével a magyar élet peremén eltöltött két évtizedünk annyira összeforrott... Költészete kissé a kisebbségi lélek életrajza: nyomon követi nélkülözéseiben, a gyökerekhez való áhitatos szomjúságában s abban a vágyában, hogy a sors szorítójából a szabadság és méltányosság, a rend és ésszerűség tágasságáig emelkedjen minden űzött igazának vállalásáig.. ?

A ma átlagolvasója azonban igen keveset tud Győry Dezsőről, a költőről. Méltán nevezte őt, kissé felfokozott kortársi érzékenységgel, de tagadhattalan és fájó igazsággal Fábry Zoltán a „poétanép ismeretlenjének“, a költő oly régen esedékes és sajnálatosan megkésett, válogatott verseit tartalmazó kötet kapcsán.6 Győry ha/ngja csak megkésve, az aktualitás varázsától megfosztva, az utólagos társadalmi elismerés kegyeletes légkörétől kísérve Jutott el az egész magyar nyelvterület olvasóihoz. Abban az időben, amikor körzvetlen hatása, gyújtó szenvedélye már csak csökkent mértékben érvényesülhetett.

2 Sárkány Oszkár: A Felvidék irodalmi élete. Magyar Kultúrszemle, 1936. II. évf. 5. sz.

3 Komlós Aladár is Ady szuggesztív hatásával magyarázza a század eleji magyar líra fellendülését. Magyar Irodalomtörténet V. kötet. 410. old. Akadémiai Kiadás, Bpest, 1965.

4 V. ö. Csanda Sándor: Első nemzedék. 25. old. Tatran Magyar Üzem, Bratislava, 1968.

5 Győry Dezső: Emberi hang. Szlovákiai Magyarok Kincsestára. Szerkesztette Csáky Mihály, Aixin- ger László. Bratislava-Pozsony, 1940.

6 Fábry Zoltán: Költőhöz vezérlő kalauz. Hidak és árkok. 132 old. Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry. Bratislava, 1957.