Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Egri Viktor: Befejezetlen levelek
csak azért végez, hogy megélhessen... Vagy beszéltem volna neki arról, hogy a szocialista „termelési rendből“ hiányzik a vállalkozás stimuláló, lendítő ereje? Alighanem úgy értette volna, hogy a szocializmus meg tudja védeni a dolgozó embereket a kizsákmányolás önkényétől, de a közösségi gondolat erkölcsi parancsával nem tudja a szabad vállalkozás rendszerét eredményesen helyettesíteni... Azt azonban már aligha értené, hogy szülőföldjéhez, a hazájához az ember nemcsak a józan eszével kötődik, hanem a szívével, érzelmeivel is, és mert ezek az érzelmi szálak elszakadtak, talán tévedhetek is, amikor az otthoni helyzetet bírálom és magyarázni próbálom. Neked azonban itt bevallhatom, milyen boldogító és szédítően nagy dolog, amikor az ember hinni meri, hogy egy egész nép, egy nagy közösség élete megtelik bizalommal, örül a jövőjének, mert érzi, hogy emberhez méltó életfeltételeket tudunk teremteni mindenkinek. És milyen tragikus, ha csalódnia kell! Engem ez a csalódás űzött el, és a félelem, hogy mindenben kompromisszumot kell kötnünk, s akkor jobb, ha a haszon elveire épült világban élek, ahol személyi képességeimet és szabadságomat kiélhetem, mint egy olyan világban, ahol a szabadságomat alá kell rendelnem olyan emberek önkényének, akik a rend vitathatatlan nagy vívmányaival visszaélhetnek. Ebből láthatod — Kellermann úr nehezen értené meg —, hogy én nem a renddel perelek, hanem azokkal, akik szaktudás híján rosszul sáfárkodnak a közösség ügyeivel, visszaélnek a hatalmukkal. Bevallom, féltem attól is, hogy megismétlődhetik velem, ami másfél évtizeddel ezelőtt az apámmal megesett... Tavaly megtudtam, hogy az ő személyi lapján az életrajzi adatai mellett ez állt: „humanista — megbízhatatlan“. Az ő apja, a nagyapám jónevű ügyvéd, bankügyész volt — tehát kizsákmányoló, és nem is köznapi, hanem veszedelmes fajta. Az adattárban az nem állt, hogy Rousseautól, Goethétől és Tolsztojtól tanult humanizmust. Erazmus vagy Spinoza neve sem szerepelt azon a személyi lapon. Azt sem kutatták, miféle könyvekből tanult emberséget az apám, mit hozott magával abból a veszélyesnek és megbízhatatlannak tartott szülői házból, egyszerűen tényként vették, hogy — humanista — tehát megbízhatatlan... Nem felejthetem el, milyen keserves és lealázó évei voltak az ötvenes évek elején. Engem akkor még gyereknek tartottak, nem osztották meg velem gondjaikat, nem is sejtették, hogy én sem alszom, amikor hosszú éjszakákon át gyötrődtek és tanakodtak tehetetlenül. Apámnak meg kellett válnia a gyári vezető állásától, de nem ez bántotta. Egyszer a szemére vetették egy gyűlésen, nem elég, hogy a szívével tart velük — a felszólaló az apám védekező szavait idézte —, az eszével kellene ezt tennie. Milyen primitív, könnyen kiforgatható vád volt; elborzadnék, ha az én fejemhez vágnák. Bevallhatom azt is neked, nagyon fájna, ha valaki engem hazaárulónak vagy gyenge jelleműnek tartana, aki megfutott a nehézségek elől. Kellermann úr csalódottan távozott, nem értette, hogy én a hazámat nem marasztalom el, nem fűt engem semmiféle harag ellene, csak a silány és tudatlan emberek kontárkodásától félek, attól a kontárságtól, amely nem engedi meg, hogy szellemi és világnézeti kötöttségek nélkül élhessek, hogy a rendszertől nem csupán védettséget, hanem szabadságot is várok. Azt felelheted erre, hogy ebben az én szabadnak vélt világomban nagyobb kötöttségeim vannak, mint itthon voltak... Nem perelhetek veled, mert ezt az országot, amely befogadott, kenyeret adott nekem, nem ismered, ahogy én sem ismertem, fukarnak és kapzsi materialistáknak hittem az embereit, ami csak féligazság. A teljes igazság az, hogy az önzésen, a profitéhségen, az érdekkörök könyörtelen tülekedésén és gaztettein túl van ebben a rendben is emberség és demokratizmus. Ne felejtsd el, hogy ez a semleges föld Teli Vilmos hazája, otthont adott Rousseaunak, Voltairenek, Romain Rollandnak ... 1969. január ... Szilveszter napját Hudek doktoréknál töltöttem furcsa, nosztalgiás hangulatban. Anyámra kellett gondolnom; ha ő élne, ott lennék most mellette, tőle nem tudtam volna olyan könnyen elszakadni, mint apámtól.
