Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Dokumentumok a Szlovák Tanácsköztársaságról — 1919 (Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970)
4-én került szóba a magyar Forradalmi Kormányzótanács ülésén. Kun Béla külügyi népbiztos elgondolása szerint ez a Magyarországi Tanácsköztársaság része lett volna, amelynek államszövetségi a- lapon való átalakítását tervezte (lásd az 54. sz. okmányt). Az ú] állam, a Szlovák Tanácsköztársaság azonban — főleg Csi- cserin orosz külügyi népbiztos ellenvéleménye folytán, amelyet Kun Béla figyelembe vett — mint önálló szövetséges szocialista köztársaság alakult meg. 1919. június 20-án, négy nappal az új állam kikiáltása után összeült Kassán a szlovák forradalmi végrehajtó bizottság, és élén Antonín Janoušekkel megválasztotta a szlovák tanácskormányt, amely ténylegesen nem egész két hétig működhetett. A szlovák és a magyar tanácsállam viszonyának rendezésére az idő rövidsége miatt már nem került sor, a közzétett okmányok arra vallanak, hogy a konföderáció valamilyen formájáról lett volna szó. Ha föderalista alapon szervezték volna, akkor a magyar tanácskormányba legalább egy szlovák népbiztost kellett volna delegálni. Éppen azért, mert a Szlovák Tanácsköztársaságot szuverén államként kívánták kifejleszteni, a magyar tanácskormányban senki sem képviselte a szlovák föld lakosait. Ugyanakkor a két kormány követeket sem cserélt, míg a szlovák tanácskormány követet delegált az ukrán tanácskormányhoz. (Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Moszkvában volt Rudnyánszky Endre személyében magyar szovjetkövet. Lenin kormánya viszont nem delegált követet Budapestre.) Azt tudjuk, hogy a cseh nemzetiségű Antonín Janoušek híve volt egy csehszlovák föderatív tanácsköztársaságnak, arról azonban nincs bizonyítékunk, hogy a szlovák tanácskormány tagjai kivétel nélkül egyetértettek volna vele. Sőt, már a Medvecký-féle kompiláció megjelenése óta ismeretes, hogy a kassai tanácskormány tagjai közt a szlovák kérdés megoldása tekintetében háromféle (csehszlovák, autonóm és magyarbarát irányzat élt). A Szlovák és Magyar Tanács- köztársaság határait népszavazás útján állapították volna meg. (167. o.) A magyar Tanácsok Országos Gyűlésébe azért nem választották a szlovák forradalmi végrehajtó bizottság és tanácskormány tagjait, mert ők egy másik államalakulatot képviseltek. Figyelemre méltó a 103. sz. okmány, amely a „Szlovák Forradalmi Kormányzótanács III. hadtestének“ mozgósítási parancsa. Ez olyan benyomást kelt, mintha a magyar és a szlovák tanácskormány már megegyezett volna, hogy a Clémenceau-vonaitól északra levő területen található katonai parancsnokságok és alakulatok a kassai tanácskormány rendelkezése alá kerülnek. A közelebbi magyarázat azonban mind az előszóból, mind a lábjegyzetekből hiányzik. Ágoston Péter naplója révén tudjuk, hogy Kun Béla szándéka volt a háborút a szlovák tanácskormány nevében folytatni, hogy az antantot a Janoušekkel való tárgyalásra kényszerítse. Ám ezt a tervet is elejtette, úgyhogy Münnich Ferencnek a szlovák Vörös Hadsereg főparancsnokává való kinevezése (109. számú okmány) voltaképpen papiroson maradt. (Münnich apai ágon szepesi származású, de ő maga a Fejér megyei Seregélyesen született.) Az idő rövidsége miatt egyetlen szlovák vörös ezred alakult, amelynek pótzászlóalja a Miskolcra költözött szlovák tanácskormány testőrségét képezte, s a proletárdiktatúra bukása után szétszéledt. A felhasznált irodalomból hiányoljuk Miloš Gosiorovský O sovietoch na Slovensku roku 1919 című cikkét.2 A Szlovák Tanácsköztársaság kormánya a 110. sz. okmány tanúsága szerint hivatalos lapot is készült kiadni, az időhiány miatt azonban csak a napi sajtóban tehette közzé rendeleteit. Ezek főleg a nagybirtokok szocializálásával foglalkoztak, míg a kis- és középbirtokokat magyar mintára meghagyták az egyénileg gazdálkodó parasztok tulajdonában. Átmenetileg a magyarországi Forradalmi Kormányzótanácsnak a Tanácsköztársaság (volt Budapesti Közlöny) című hivatalos lapban megjelent rendeletei is érvényesek voltak. Helyes az okmánygyűjtemény szerkesztőinek az a megállapítása, hogy Janoušek nem volt reálisan gondolkodó politikus. Nem számolt azzal a ténnyel, hogy saját nemzetének proletártömegei 2 Megjelent a Nová Mysl 1949. évi szeptemberi számában, a magyar fordítás pedig (a szlovák eredetiben kihagyott részletekkel együtt) a Társadalmi Szemle 1950. évi 7—8. számában. A magyar fordítás nem a Nová Myslben megjelent szöveg, hanem az eredeti kézirat alapján készült.
