Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Zalabai Zsigmond: Költészet és nyelvhelyesség
Zalabai Zsigmond költészet és nyelvhelyesség 1. Az orosz formalisták szerint a művészet, az irodalom, a költészet lényege a művi disztorzió. A költő — esztétikai törekvéseivel összhangban — deformálja, torzítja a köznapi nyelvet: a gondolatokat rímek fogják egybe, a költő a klasszikus és nyugateurópai metrumképletek korlátai közé szorítja a természetes beszéd ritmusát stb. A nyelven elkövetett „erőszak", a ritmus- és rímkényszer átcsoportosíthatja a szokásos szórendet, inverzióhoz vezet; a költő a rendkívül gazdaságos, lényegre törő köznyélv linearitásával szemben a linearitás megakasztására, képekkel, metaforákkal való fel- duzzasztására, dúsítására törekszik. Az „irodalmiság" fenti jegyei, a mű nyelvét a köznapi, természetes beszédtől elhatároló — megkülönböztető jellegzetességei mind-mind a deformáció következményei. A torzítás természetesen nem jelenti a helyes nyelv- használat, a nyelvhelyesség, a világosság, érthetőség, szabatosság elvetését, semmibe vételét. Sőt! Nagy költőink verselését azért érezzük légiesen könnyednek, mégis expresszívnek, kifejezőnek, mert a torzításkor tiszteletben tartották a nyelvhasználat szabályait, a már említett világosság, érthetőség, szabatosság törvényeit. 2. Dolgozatunk címe (költészet és nyelvhelyesség) fényt derít szándékunkra is. Nyelvhelyességi szempontból végigtallóztuk tizenegy költőnk tizenegy kötetének egy híján 700 versét. A szerzők és művek lajstroma a következő: 1. Fecső Pál Nyugtalanság Madách, 1969 2. Török Elemér Fényért perelek Madách, 1968 3. Csontos Vilmos Oj szerelem Tatran, 1966 4. Gyurcsó István Percmutatók Tatran, 1968 5. Cselényi László Erők SVKL, 1965 6. Bárczi István Tükör előtt Tatran, 1968 7. Ozsvald Árpád Galambok szállnak feketében Madách, 1966 8. Török Elemér Kérgek Madách, 1969 9. Gál Sándor Szabad vonulás Madách, 1969 10. Batta György Testamentum Madách, 1969 11. Dénes György Az idő börtönében Madách, 1970 Anyagunkban szerepel egy idei kiadvány is (Dénes), de főleg a közeli múlt, a 68—69-es évek kötetei vannak túlsúlyban. A régebbi versgyűjtemények közül csak kettőt vizsgálunk. Ez a szám azt mutatja, hogy szándékunk elsősorban a jelenkori állapot felmérése volt. Mielőtt a nyelvficamok természetének bemutatásához és a szemléltető lajstrom közléséhez fognánk, hangsúlyozni szeretnénk: felmérésünk a felsorolt művek csupán egyszeri átolvasásán alapul, tehát inkább afféle „szúrópróbának" tekintendő, mintsem mindenre kiterjedő és főleg pontos hibagyűjteménynek. Mostani dolgozatunk csupán kísérlet egy alaposabb, részletesebb, költészetünk teljes két évtizedét átfogó nyelvhelyességi fölméréshez.
