Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
tudást általában Dévényiben sajátították el. Ennek a német ajikú községnek a lakóival a szülők „cseregyerek“-megállapodást kötöttek, melynek értelmében a Dévénybe küldött szekeresgazda-fiúért cserébe, Komáromba jött magyar szót tanulni egy hasonló korú német fiú. Érdekes magyarországi szokást rögzített le Jókai Mór „Az én életem regénye“ című művében, melyben az 1800-as évek kulturális viszonyairól többek között ezt írja: „Poétái azonban akkor is voltak a magyar nemzetnek, s azoknak a munkáit szokás volt olvasni a magyar házaknál, a mi akkoriban úgy ment, hogy ha egy poéta tetszetős poémát költött, azt a legközelebbi ismerőse is leírta magának sajátkezüleg, s aztán tovább adta másodiknak, harmadiknak, míg utoljára az egész város leírta. Aprődonkint aztán lett belőle egy egész könyv: innen-onnan összeírva." E nemes szokás meghódította Komáromot is, természetesen a műveltebb szekeresgazdákat is. Birtokomban van két ilyen verseskönyvecske. Egyiket Vörös János írta 1868-ban. Katonadalokat és egyéb akkor közkedvelt verseket tartalmaz. A másik könyvecske tulajdonosát nem tudjuk megállapítani, mert nevét kivakarták. A másolás éve 1867, és Petőfi 1842—1844 között írt költeményeit tartalmazza. A szekeresgazdák köztiszteletben álló tagjai voltak a város társadalmának. Ogyszól- ván minden megmozdulásban részt vettek. Egy 1881. augusztus 20-án keltezett dedikált fénykép arról tanúskodik, hogy a révkomáromi református egyház földművelő tagjainak énekkara 6 tagú — díszruhába öltözött — küldöttséggel vett részt a Jókai-emléktábla leleplezésén. 1894. január 5-én és 6-án országos jelentőségű ünnepséget rendeztek Budapesten, Jókai Mór írói munkásságának 50. évfordulóján, melyen az ország valamennyi vármegyéje, városa, jelentősebb testülate és egyesülete képviseltette magát. Komárom város 15 tagú küldöttségében 2 szeksresgazda is szerepel, Bese János és Kecskés János.50 1891-ben nagyszabású ipari és gazdasági kiállítást rendeztek Komáromban. Ezen a szekeresgazdák közül többen vettek részt. Gabonaneműeket állítottak ki, ezzel is bizonyságot 'téve arról, hogy terményeik piacképesek. A kiállítók a /következőik voltak: Kacz Gáspár, Bese János, Kecskés János, Páti Nagy Lajos, Bátyai József, Rátz Dániel, Dechy László, Kossár István.51 De nemcsak tájjellegű, hanem országos kiállításokra is beneveztek' terményeikkel, melyek itt is állták a versenyt, sőt kitüntetést is hoztak haza. Ezt bizonyítja az 1885- ben Budapesten megrendezett „Országos Általános Kiállítás“ művészi kivitelű emlékérme, melyet Kecskés János kapott „Az érdem jeléül“. A felsorolták alapján felvillan előttünk a múlt homályából egypár megmaradt emlék, egy-két szokás, néhány kisebb-nagyobb jelentőségű esemény. Ogy érezzük, hogy e nagyon hiányos adatszolgáltatás 'mégis elég ahhoz, hogy fogalmat alkossunk a szekeres- gazdák egyéniségének főbb vonásairól. Letelepedés Komárom, mint az előbbiekben tárgyalt történeti áttekintés mutatja, ostromok és természeti csapások következtében számtalanszor elpusztult, .majd megint újjáépült. De a vár időmként megismétlődő bővítése is hatással volt a város fejlődésére, mert a rendelkezésünkre álló adatok szerint négy alkalommal tolták kijjebb a vár és ezzel párhuzamosan a város falait is nyugat felé. A város tehát négyszer volt kénytelen áttelepülni. A 16. századig csak az Öregvár állott, a város falai a Barátok utcájáig (Széchenyi u.) és a Vágó utcáig (Vársor u.) terjedtek.52 1687-ben már felhúzták az Ojvár sáncait, a városfalak a Halász, Fürdő, Hajnal és Magyar utcánál húzódtak (Tollius képe után). A 18. században a város falait kitolják a Szent János utcáig és a Temető sorig.53 1808- ban lerombolták a mostani angolkert helyén állott városrészt, a város szélét pedig a Nádorvonal sorig tolták ki. Valószínűnek tartjük, hogy a szekeresgazdák minden alkalommal a város nyugati szélén vagy ahhoz közel telepedtek meg, mert állataiknak, 50 A Jókai jubileum és a nemzeti díszkiadás története. Budapest. 1911. 53. old. 51 Útmutató. Komárom. 1891. 76. old. 52 Gyulai Rudolf: Törökvilág Komárom vármegyében. Komárom. 1886. 56. old. 55 Uo. 81. old.
