Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
fogataiknak és a takarmánynak nagy hely kellett, a zsúfolt belvárosban pedig minden volt, csak hely nem. A legutóbbi lakóhelyükre a török háborúk után telepedtek le. Ekkor alaikult ki az a zárt tömb, melynek határai a Király ipüspök, Magyar, Oj, Mátyás utcák, a Nagyér sor és a Temető sor. Ezen a területen lakott a szekeresgazdák túlnyomó része. Kitelepítés Azok a kapcsok, amelyek a szökeresgazdákat évszázadokon keresztül összetartották, különféle külső hatásokra egymásután pattantak szét. A 19. század második felében a gőzhajózás feleslegessé tette a hajővontatást. Az elszaporodott gépkocsik pedig a második világháborúval egyidőben kiszorították a teherfuvarozást. Megszűnt tehát az egyik legfőbb összetartó erő, az azonos foglalkozás. A 20. század első fele a sokrétű változások időszaka. Ezekben a változásokban Komáromnak ismét különleges szerep jutott. Változtak az országhatárok, minek következtében: 1918-ig Komárom két része a Haíbsburg-birodalom keretében egy város. 1918—1938. Az északi városrész Csehszlovákiához, a déli Magyarországhoz tartozik. 1938—1945. A két városrész ismét egyesülve Magyarország felségiterülete. 1945-től napjainkig az északi városrész Csehszlovákia, a déli Magyarország része. Nagyot fordult itt a világ 'kereke politikai téren is, míg a Haíbsburg-birodalom feudál- kaipitalizmusátói a csehszlovákiai polgári demokrácián, a Horthy-érán és a fasizmuson keresztül a szocialista rendszerig eljutott. Két világiháború szörnyű pusztítása tizedelte az embereket. Gazdasági válságok vitték el családok utolsó filléreit, és gyakran fenyegetett a munkanélküliség réme. Mindezek a változások fellazították a régi kereteket, mert valamilyen formában mindegyik behatolt a szeikeresgazdák eddig zárt egységébe. Az utolsó, végleges lökést a kitelepítés adta meg. A komáromi szeikeresgazdák közül is sokan jutottak a kitelepítettek vagy az áttelepítettek sorsára. Számukat pontosan nem tudjuk, de az eddigi kutatások alapján rendelkezésünkre álló adatok megközelítik a valóságot. Az adatok a következők: Századunk első negyedében Komáromban élt kb. 112 szekeresgazda-család, kb. 500 személy. 1945 után kitelepítéssel, illetve az áttelepítés elől szökéssel Magyarországra került kb. 50 család, kb. 400 személlyel. Magyarországon az első letelepedési helyről sok család elköltözött, legtöbben olyan községbe, amely közel fekszik elhagyott szülővárosukhoz. Ma a legtöbb szekeresgazda- származású család a magyarországi Komáromban él, szám szerint 23, dkik közül 2 család eredetileg is itt lakott, 21 család ipedig a csehszlovákiai Komáromiból származik. A csehszlovákiai Komáromban az eredetileg ott lakott 112 család közül már csak 29 család található. A többiek 'kihaltak, kitelepítették őket, vagy máshová költöztek. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy szekeresgazdák már nincsenek. Utódaik termelőszövetkezeti tagok, orvosok, munkások, kereskedők és mérnökök. Becsülettel állják helyüket, úgy, mint apáilk és nagyapáik tették. A fejlődés megszüntetett egy foglalkozási ágat, a körülmények szétrobbantottak egy mindenféle szempontból zárt egységet. A szekeresgazdák érdekes, regényes élete már a múlté. Emléküket azonban őrzik a regények, és szájról szájra adják az utódok.
