Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák

A szekeresgazdák mutatós emberek voltak. Megjelenésüket fokozta ezüstgombos, menteláncos, asztrakhánprémes díszruhájuk. Ha a bandérium kivonult, akkor kardot kötöttek oldalukra, lovukra pedig díszes nyeregtakarót terítettek. A nyeregtakaró vagy csábrág piros posztóból készült, melyet kb. két ujijnyd aranypaszomány szegélyezett. A ló vékonyánál hegyes kiképzésű volt, ide aranyrojtot varrtak. A nyeregtaikaró sarkában arannyal kihímezve a tulajdonos monogrammja volt látható, fölötte ötágú korona. Ehhez hasonló 50 nyeregtakarót készíttetett a város a milléniumi ünnepségek alkalmával a bandérium részére. A díszes budapesti felvonuláson nagy tetszést arattak.

Részt vett a lovas bandérium az 1867. évi koronázási felvonuláson is. E felvonulás emlékét őrzi egy ezüstözött emlékérem, melyet a felvonulók kaptak. Felírása: „Koronázási emlék Budán Junius 1867.“

A bandérium felvonulásának megvolt a meghatározott rendje. Elöl haladt az alabár- dos. Utána kb. 10—15 méterre a zászlótartó a bandérium zászlajával, mellette két oldalt egy-egy buzogányos. Utánuk a bandérium kapitánya, majd kettős sorokban a szekeresgazdák.

A bandérium utoljára az 1920-as években vonult ki (1924—1928).

A város tulajdonát képző nyeregtakarókból 1945-ig 33 db még megvolt a városmajorban.

Szokások

A komáromi szekeresgazdákat messziről meg lehetett ismerni viseletűkről, mert más volt, mint a város többi tokosáé. Egyéniségükben is volt valami, ami megkülönböztette Őket azoktól, akikkel együtt, egy városiján élteik. A ikülönbség okait az al ábbia'kbain látjuk:

A bandérium buzogányosa, 1930-as évek. — Bandérium-kapitány kivonulási díszben