Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
A Nagy méltóságú Királyi Magyar udvari Kincs Tárnak nyújtott alázatos esedezése Kecskés Jánosnak — Király Só hivatal sóhordójának — melyben nyugalmazáfát és nyug pénzt réfzére elrendeli, a bent irt okoknál fogva kéri. — Nagy Méltóságú Királyi Magyar Udvari Kincs Tár! Kegyes Uraim! Alázatossan alul irott ez előtt egy évvel midőn a Komáromi Királyi Só Hivatalnál Sóhordói szolgálatot viselt Tekintetes Mozel Visitátor ur által ugyan ottan tartott Tiszti vizsgálat alkalmával a pénztárban találtatott 100 forintból álló Banenota héjánosságának hivatalofsan felvett kinyomozása érdemben felterjesztett jelentésiben, annyiban vádoltatott el, hogy ennek következésiben a Nagy Méltóságú Királyi Magyar udvari Kincs Tár 1843-ik év Május 15-én a 17958-ik fzám alatt a fent említett tárgyban kiadott Rendelésinél fogva valamenyi tisztjeit helyről elmozdittani parancsoltatta. Ekkor ezen elköltözéskor én is Sóhordói állásomban bár, Győri Sóhivatalhoz rendeltettem, mely általtételemnek az lön szerentsétlen következménye, hogy egy évi fzolgálatomnak pontos telje- sittéfe után koldusbotra jutottam, az által, hogy egéfségemet megrontván nem egyedül orvoslásomra és orvosi szerekre minden szerzeményemtől megfosztattam, hanem orvosolatlan álapotom anyira vitt, hogy szolgálatom további viseletire magamat alkalmatlannak látván, nyugodalmamat, csendes magánságra elvonva keresnem kell. — Által tételem tehát nem egyedül becsületemben, és még akkor életben való Atyámnak és Cfaládomnek csorbulást, és gyógyíthatatlan sebet ejtett, hanem az egyetlen kintset, t. i. az egéfségemet, tökéletefsen tenkre tette az által, hogy Győrbe feleslegefsen szorittatván a Sóhordásra, oda jutotta, hová ideji korom nem rendelt. — Ezen kedvetlen helyzetemben nintsen mit tennem, mint a Nagy Méltóságú Kincs Tár Kegyes szine elejibe járulni azon alázatos kérésemmel, méltóztatna kegyes tekintetbe venni, hogy én 15 évi súlyos szolgálatomban, mindenkor tántoríthatatlan buzgalommal, és hűséggel szolgálván soha ellenem panasz nem volt, és Elöljáróim meg elégedésit nyerni fzerentsém volt, most midőn pontos fzolgálatomnak teljesittéfe következésiben erőmtől elhagyatva, beteges és fzomoru álapotban jutottam, és fzolgálatnak folytatáfára alkalmatlanná tétettem, engem kegyesen megvigasztalni, azon Atyai kegyességgel, méltóztatna, hogy súlyos napjaimat nyugodalomba való tételem után, nyug pénzzel személyemre való elrendelése utánn, enyhitteni kegyeztetne. — Ezen kegyességnek elnyerésire anyival is bátran alázatos kérésemmel járulni merészelek, mivel már az Atyám is, néhai Kecskés Péter Komáromi Királyi Só hivatalnál töltött Sóhordói szolgalatjáért ez ilyes kegyes ségeknek elnyeréfire érdemeket fszerezvén, nyug pénzel jutalmaztatott, és holta napjáig abba réfzesült. — Mely alázatos kérésem után, midőn nyugodalomba való menetelemet kegyefsen méltányolni és keserves napjaimat nyug pénznek való elrendeléfével megvigasztalni, esdekelménleg mélyebb tisztelettel magos kegyeikbe ajálva maradok A Nagy Méltóságú Királyi Magyar Udvari Kincs Tárnak! Komáromban September 30-án 1844. legalázatoffabb fzolgája Kecskés János Sóhordó 1573 márciusában 2 szekér viszi a 28 hordóba rakott vizákat Bécsbe. 1581. Ernő főherceg udvarának 19 vizát szállítanak. 1552-ben 2 nagy vizát visznek Grázba az udvar részére. 1555 márciusában az első kifogott viza 305 kilogrammot nyomott, és azonnal Prágába szállítják a királynak. 1567-ben a lengyel királynénak Varsóba visznek vizát. 1568-ban 5 szép viza megy Varsóba. 1569-ben a legszebb 10 vizát a lengyel királyné kapja. 1570-ben Münchenbe, a bajor hercegnének visznek vizát. 1571-bee ismét Varsóba visz útjuk 2 szép vizával.
