Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
1581-ben és 1582-ben még Párisba is eljutnak a szekeresgazdák, mert a francia királynénak visznek ízelítőt a nagyszerű húsból. Maradtak feljegyzések arról, hogy mit kaptak a szekeresgazdák egy-egy fuvarért. Bécsbe és vissza egy szekér fuvardíja 1571-ben 6 tallér volt. Ebben az évben a komáromi szekeresgazdák 340 forint összegű fuvarhoz jutottak. Egy szép vizának a párizsi fuvardíja 59 forint 30 fillért tett ki 1581-ben. A halászok által kifogott halak egy része a vártartományt illette. A várparancsnokok a halakat Bécsbe és más városokba szállíttatták, amiből a komáromi szekeres- gazdák nagyon jó keresetre tettek szert. A szekeresgazdák azonban nemcsak vizát szállítottak, hanem mindenféle árut, sőt személyszállításra is vállalkoztak. Nem célja e tanulmánynak mindenféle anyag és áru felsorolása, melyet szekereseink szállítottak, vállalkozásaik közül kettőt azonban feltétlenül meg kell említenünk. A komáromi református templomot 1785-ben kezdték építeni. A hatalmas templomhoz rengeteg különleges fána volt szükség, elsősorban vörösfenyőre. Mivel ezt a faféleséget a (közelben nem tudtak beszerezni, Szerbiába 'mentek érte. 'Hatalmas, 200 szekérből álló karavánt szerveztek, és ezzel szállították haza az óriás szálfákat.41A másik nagyobb vállalkozásuk földhordás volt. A napóleoni háborúk alkalmával, 1808-ban megkezdődött a hatalmas komáromi várrendszer kiépítése, mely 1877-ig tartott. A várrendszer kiépítésekor elképzelhetetlen mennyiségű földet mozgattak meg. jA munkáknál a fuvarok oroszlánrészét a szekeresgazdák végezték. A vasúti hálózat bővítése és kiépítése, továbbá a gépkocsik elterjedése azt eredményezte, hogy mindig kevesebb igény jelentkezett a szekérfuvarok iránt. A második világháború idejével már elavulttá vált a szekérfuvarozás, ennek következtében a szekeresgazdáknak ezt a foglalkozást is abba kellett hagyniuk. Ruházat-viselet Férfiak A komáromi szekeresgazdák egészen a második világháborúig megtartották azt a vi- seletet, melyeit őseik évszázadokon keresetül hordtak. Franck világleírása szerint a magyar férfiak öltözete a 17. században olyan, mint a katonáké.42 Az 1700-as évek végén Komáromban járt két angol utazó rendkívül elbámult a sok, éppen templomból kijövő férfin, mert azt hitték, hogy azok mind „huszár offitzérek“. Mikor azt a felvilágosítást kapták, hogy azok nem katonák, hanem komáromi emberek,. így feleltek: „Mindenkor hallottuk, hogy martiális nemzet ez a magyarság. Megmutatja ezt öltözetével is, hogy még akik nem rendes katonák, azok is ilyen huszár módra öltöznek,“43 A szekeresgazdák díszruhája valóban festői volt, így arra akarva-akaratlan mindenki felfigyelt. Sötétkék posztóból készült nadrágból, mellényből, dolmányból és mentéből állott. A nadrág testhez álló magyar nadrág, a comb elülső, felső részén szépen fonott fekete vitézkötéssel, a varrásokon fekete paszománnyal. A mellényen szép finomművű, fél mogyoró nagyságú és alakú ezüstgombokat viseltek. A dolmány derékbaszabott volt, elöl fekete vitézkötésekkel és fél dió alakú és nagyságú ezüstgombokkal. Hajtókája kicsiny volt, éppen hogy nyitva hagyta a nyakat. A hajtóka alól kilátszott a fehér ingnyak és az aranyrojtos, fekete magyar nyakkendő. A mente volt a ruházat legszebb darabja. Elöl gazdagon rádolgozott vitézkötések és ikét vagy négysorosán varrott, dió alakú és nagyságú ezüstgombok díszítették. Oldalt is, hátul is minden varrást fekete paszomány takart. A mentét körös-körül asztrakhániprém szegélyezte, s ebből készült a gallér Is. A mentét 'melegebb időben panyókára vetve viselték. Az elejének két felét válltól vállig érő mentelánc tartotta össze. Fejüket asztrakhánprém kucsma fedte, melyhez régente kócsag-, később fácántollat tűztek. Az öltözetet fekete, oldalvarrott, 41 Kelemen István tájékoztatása alapján. 42 Gyulai Rudolf: Törökvilág Komárom vármegyében. Komárom. 66. old. ■*3 Trócsányi Zoltán: Régi világ, furcsa világ. Budapest. 60. old.
