Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - FIGYELŐ - Mészáros László: Ember, ébredj! (Georges Perec: Az alvó ember)

Egyébként, J. Bodnár szerint Sartre filozófiai fejlődését nem Jellemezhetjük úgy, mint az egzisztencializmus „útját“ a marxizmushoz, hanem inkább mint igyelkezetet „az ember filozófiájának“ megteremtésére. De hát legfőbb ideje hogy a marxizmus is törődjön az emberrel. )

Az egzisztencializmus számára a tehetetlenség és apátia szimbóluma a tárgy. A tárgyak nem felelősek önmagukért. Helyzetük, állapotuk adott. Tehetetlenségi állapot: örök lenne, ha valaki, vagy valamilyen erő nem változtatna rajta (Newton harmadik törvénye). Hogy az emberek Iközött is akadnak olyanok, akik lemondva embert kvalitásukról, puszta tárgyakká válnak, azt többek (között az elidegenedés is bizonyítja, toár az elidegenedés nem csupán eltárgyiasodást jelent. Mint erre például Andrej Hlávek is figyelmeztet (Filozofia, 1/1966), az el- tárgyiasodás csak egyik tényezője az elidegenedésnek, a többi összetevők — mint az élet elembertelenedése, az egyéniség elszemélytelenedése, anonimitás, bürokrácia stb. — mellett.

Az elidegenedést (általánosabban: a modem életérzést) „illusztráló“ tömérdek szépirodalmi mű mellett csupán porszemnek látszik George Perec alig négy és fél ívnyi terjedelmű könyve: Az alvó ember. Ha fentebb azt állítottuk, hogy az egzisztencializmus ébredésre ösztönöz bennünket, akkor Perec könyvében éppen az alvás állapotának ikitűnő leírásával állunk szemben. A mesterfogásnak látszó módszer, hogy egyes szám második személyben ír a hősről (így: „Visszatérsz a szobádba, és leroskadsz a keskeny díványra"j teljesen megalapozott, s az író elképzelése szerint funkció szempontjából is a legjobb, hiszen egy tárgyról ír, neki mondja el, hogy mi történik vele.

Tulajdonképpen mégsem a csupasz tárgyról ír, mert a tárgynak hiába beszélünk, Perec viszont azt akarja, hogy meghallgassák és megértsék őt. Már első regénye — A dolgok —• sem csupán a dolgok leírása, bármennyire is annak látszhatik a felületes olvasó szemében. Perec nem egyszerűen „Új regényt“ ír; Perec újszerűen alkot, és nem is biztos, hogy csak regényt. Réz Pál szerint: „Az író nem kívánja függetleníteni a tárgyi világot tulajdon szemléletétől és az emberi lét nagyon is aktuális kérdéseitől,

hanem részint e lét kereteként, részint céljaként ábrázolja ily aprólékosan, hogy azután ironikusan mutassa meg, milyen sivárrá válik az az életforma, amely kimerül a divatos luxuscikkek hajhászásában." „Az alvó ember" még nem kövesedett tárggyá: még gondolkodik. Története az élet értelmét, a lét mélységeit és az értékeik értékét kutató ember kísérlete.

A mese egyszerű, a regénynek tulajdonképpen alig van konkrét története. Egy huszonöt éves fiatalembert egyszer csak az az érzés keríti hatalmába, hogy gipszeszsák egy csomó giipszeszsák között. Majd így folytatódik a történet: „Később azután itt a vizsgád napja, és nem kelsz fel. Nem előre megfontolt szándékkal teszed, különben ez nem is tett, hanem éppen a tett hiánya, olyan teit, amit nem követsz el, olyan tettek, amelyek alól kihúzod magad." Azután már „nincs kedved embert látni, még beszélni sem, gondolkodni sem, elmenni sem, megmozdulni sem." Diáktársai hiába zörgetnek az ajtón, hiába írnák leveleket, még ha találkozik is velük, kikerüli őket. A hős felfüggesztette életét. A hős magára marad. Mit kezd az ember önmagával?

„Szobád a világ közepe" — mondja a hős. De mi következik ez után? A tárgyak leírása: „Ez az odú, ez a ferde falú padlásszoba... ez a polc, ez a linóleum, ez a mennyezet...“ Az első mondat még az ismeirt Kafka-sorok szellemét idézi — „Nem szükséges, hogy kilépj a házból. Ülj az asztalodnál, és figyelj. Ne is figyelj, csak várj. Ne is várj, csak maradj csöndben és egyedül"

— mely sorok egyébként a regény mottójául is szolgálnak, de miilyen más a kafkai folytatás! „Felkínálkozik majd úgyis a világ, hogy fölfedd titkait, másként nem is \tehet, önkívületben fetreng majd előtted." „Az alvó ember“ számára azonban csak halott tárgyak halmazává válik a világ, és neon jön ;be az ablakon ...

„Az alvó ember“ „elálmosodása“ pillanatában Raymond Aron könyvét, a „Tanulmányok az ipari társadalomról"-t olvasta. Intellektuális hős. Rengeteget olvas. Ez az „alvás“ tehát egy entellektüel tapasztalata: nincs abszolút lényeg. Az emberi természetesség nem (valamilyen adott lelki princípium, hanem egyszerűen ennyi: természet az emberben. Csalk ez