Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - JEGYZETEK - Mészáros László: Vég nélküli panasz
feleletek értelmetlensége árny és füst léte közt mint a gyémánt és még egyszer mert minden út romába vezet és véres orral inni az alma levét. Laza asszociációk füzére erő s realitás nélkül: értelmetlenség. Varga Imre írásműve: Evolúció Szent pál cipőfűzőit lengeti a szél a gibbonokban már formálódnak himnuszaink de a tyúktojásokból még sárkánygyíkok törnek naponta anyámra Szintén képzavar és szózavar, mégpedig „tökéltes“ formában. Folytathatnám a sort, de nem látom értelmét. Az olvasó ennyiből is megérti, hogy ez a költészet nem minősíthető poétikai szabadsággal sem lírának. Nem is a magyar, hanem idegen szürrealizmus visszhangja ez, de távol attól, hogy legalább nyelvi kifejezőerejével hasson ránk, s képpel, hasonlattal elbűvöljön. Zavaros versek. Távol esnek a költői felelősségtől és lírai vállalásától. Külön rejtély, mi teszi szükségessé megjelenésüket. Szalatnai Rezső Vég nélküli panasz (Asszociációk Tóth László Litánia című verséhez, első olvasásakor) A költő panasza: nem érti a világot. A költő panasza: nem értik őt. „Harangnyelv“ — „harangkötél“ — „(harang“: önmagukban véve ostoba, megcsalt tárgyak. A tárgy, funkciójától megfosztva, a maga egészéből kiszakítva 'halott anyaggá változik. A csavar csak csavar: az ember játékosan félrerúgja, ha az útjába kerül. A tárgyakba csak az ember „lehelhet" szellemet — és akkor megelevenednek. Egy kötél a dolgozószobám sarkában: memento — a lehetőség. Egy közönséges kődarab íróasztalomon a lét és tudat örök vitájában mindig egy szilárd ipontot -képez. A funkciójukat vesztett tárgyak azonban csak „lófrálnak benned". El kell dobni a felesleges tárgyakat! A halott tárgyak elképesztő csökönyösséggel húzzák le a szabadulni kívánó szellemet. Szabadulni kell, unert különben valóban csak „hamis illúzióvá válik kezedben a tű a cérna". Mert a költő imár nem tud mit összevarrni. Vagy nem tudja, mit kellene összevarrni, vagy azt sem tudja már, hogy miért is van a kezében a tű és a cérna. Egy nap majd (talán) ugyanilyen „Oktalanul" megjelenik kezében a revolver, és a harangkötél helyett majd a ravaszt rántja oneg ... „A költészet őrület..." — mondta egy találkozón Tóth László Ma így „panaszkodik": „egyetlen őrületed vagy magadnak" — „egyetlen őrületed a játék". De mire megy
