Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - DISPUTA - Vígh Károly: Fél évszázad a mérlegen

tétek nem tartoztak a döntő harci területhez. Mindez és a korabeli magyarországi liberalizmus a magyarázata azoknak a viszonylag „finomabb“ módszereknek, amelyekkel a nemzetiségi politika terén találkozunk.

Amit eddig — korántsem a kellő és szükséges részletezéssel — elmondottunk a történelmi Magyarország útvesztéséről és nemzetiségi politikájáról — az érem egyik oldala. Mint ismeretes: a megoldatlan súlyos társadalmi és polltiikai problémák — de nem utolsósorban a világháború elvesztése — az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásához vezetett. Régi és új történelmi dokumentumok tömege bizonyltja azonban, hogy habár a Monarchiával együtt az ezeréves magyar birodalom is porba hullott, a régi országnak a trianoni keretek közé zsugorodása és a nemzetiségi területekkel együtt 4 millió magyar elszakítása — nem volt szükségszérű.

Az 1918—1919-es sorsdöntő időszakban a kialakuló utódállamok nemzeti burzsoáziájának hadseregei az antant-hatalmak segítségével előbb a Károlyi-féle polgári demokratikus Magyarországot, majd a Magyar Tanácsköztársaságot fojtották meg, és imperialista mohósággal kanyarítottak le a nem magyar lakosságú országrészekkel színtiszta magyarlakta területeket is. Ezeknek a sokszor diplomáciai eszközökkel előkészített, már-már a .magyar nép létét fenyegető mesterkedéseknek volt tipikus képviselője az a Beneš Eduárd, akit Szalatnai Rezső — talán a régi aktivista múlt reminiszcenciája miatt — a tájékozatlanokat megtévesztő módon egy kicsit a magyarság barátjaként mutat be cikkében. Külön tanulmányt lőhetne írni arról, hogy Beneš, a magyar nem- zatnek és Magyarországnak ez az esküdt ellensége az első világháborútól a második világháború utáni brutális nemzetiségellenes politika inaugurálásáig milyen károkat okozott a magyarságnak.

Mivel Szlovákia elcsatolásának történetéhez tartozik, és rendkívül jellemző az első világháború utáni párizsi békekonferencia, valamint: Beneš módszereire, az alábbiakban hadd foglalkozzunk néhány alapvető fontosságú diplomáciatörténeti dokumentum ismer tetésével. Ezekből a dokumentumokból kiderül, hogy Beneš mint a csehszlovák kormány párizsi megbízottja olyan gátlástalan eszközökhöz és módszerekhez folyamodott Magyarországgal szemben, amelyek révén 1918. december végére — megelőzve a békekonferencia döntését! — lényegében kész helyzetet teremtett a határvitákban. Mint ahogy Hetés Tibor írja nagyfontosságú forrásközlésében (A magyarországi forradalmak krónikája, 1918—1919, Budapest, 1969, 367. old.): „A Párizsban kierőszakolt területi igények biztosítása érdekében oly messzire ment, hogy még a magyar kormányhoz közvetlen tárgyalásokra és megegyezésre kiküldött Hodža Milánt, a cseh kormány megbízottját is dezavuálta." (121. old.)

Beneš a Nemzetek forradalma című, Pozsonyban — 1936-ban — magyar nyelven is megjelent munkájában leplezetlenül leírja, hogyan dezavuálta Hodžát. Memoárjának ebből a részéből idézünk: „...Hodža, mint Prágába küldött jelentéseiből kitűnik, attól tartott, hogy új zavarok és késedelmek támadnak még a nem vitás, szlováknak elismert területek kiürítése körül is azáltal, hogy a neki és Károlyinak átadott Vix-jegyzékben nincsen határozottan megjelölt demarkációs vonal. Ezért aztán 1918. december 6-án megegyezett Bartha magyar hadügyminiszterrel egy ideiglenes mezsgyében, amely addig érvényes, amíg Párizsból részletes utasítás érkezik a demarkáció dolgában. December 6-áról keltezett különjegyzékben tudomására hozták ezt a megegyezést Vix alezredesnek, ő pedig rögtön továbbította Párizsba. Velem sem Prágából, sem Párizsból nem közölték ezt a Hodža-Bartha-féle egyezményt, ami aztán a helyzetet még bonyolultabbá tette, és rendkívül kiélezte a Szlovenszkóért dúló harc emez első szakaszát...

. ..Fölszólítottam a prágai kormányt, intézze el mindezeket az ügyeket lehetőleg csendben; vagy hívja vissza bécsi és budapesti megbízottainkat, vagy pedig változtassa át megbízatásukat nem hivatalossá, hogy Párizsban hivatkozhassak rá: nemzetközi magatartásunk megfelel szövetséges kötelezettségeinknek. Fogalmam sem volt róla, hogy Hodža megegyezést kötött az ideiglenes demarkációs vonalról, fölszólítottam a kormányt, jelentse ki nyilvánosan >akár a jparlamentben, akár a sajtóban, hogy Károlyival semmiféle megállapodása sincs a határokra vonatkozólag ...