Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő: A stifteri „szelíd törvény” és Fábry Zoltán
tartom, mert hiszen ezek csak nagyobb törvények kihatásai. Csak egyes helyeken fordulnak elő, s egyoldalú okok következményei. Az az erő, amely a szegény asszony fazekában a tejet felduzzasztja és kifuttatja, ugyanaz, mint amelyik a tűzetokádó hegy láváját kilöki, és a hegy lejtőin lefolyatja. Csak éppen szembeszökőbb ez a jelenség, és jobban magára vonja a tudatlan és figyelmetlen ember tekintetét, a kutató szellem viszont mindenekfölött az egészre és az általánosra irányul, s csak ebben tud nagyszerűséget felismerni, mivel ez egyedül a világot fenntartó erő. Az egyes részletek elmúlnak, és hatásuk röviddel később alig vehető észre“4 Stifter ars- poeticájának ez a szemléleti módja 'meghatározza művészetét. Mert ezt érvényesnek tartja az ember benső világára is. „Amiképpen ez így van a külső természetben, ugyanígy a bensőben, az emberi nem természetében. Igazságosság, egyszerűség, önmegtagadás, ésszerűség, a saját körben való ténykedés, a Szép csodálata egybekötve derűs, megnyugvó meghalni- tudással, ezt tartom nagynak: a kedély hatalmas csapongásait, a félelmetes dühkitörést, bosszúvágyat, lángra lobbantott lelkületet, amely tettekre tör, megdönt, változtat, szétdúl, és felindulásában gyakran saját életét is eldobja, nem tartom nagyobbnak, hanem kisebbnek, mivel ezek a dolgok csak egyes és egyoldalú erőktől keletkeznek, mint a vihar, a tűzhányó kitörése, a földrengés. A szelíd törvényt igyekezzünk észrevenni, ■amely az emberi életet irányítja (a kiemelés tőlam — K. J.) ... Az igazságosság törvénye, az erkölcsiség törvénye, az a törvény, amely azt akarja, hogy tisztelve és becsülve veszélytelenül mindenki megállhasson a másik ember mellett, hogy magasabb szintű emberi élete lehessen, megszerezhesse embertársainak szeretetét és csodálatát, hogy úgy óvják, mint valami kincset, mert hiszen minden ember az összes többi számára kincs. Ez a törvény mindenütt ott van, ahol emberek emberek mellett élnek, és megmutatkozik, ha emberek emberekre hatnak. Ott él ez a törvény a házastársak szereteteken, a szülőknek gyermekeik és a gyermekeknek a szülők iránti szeretetében, a testvérek és barátok egymás iránti szeretetében, a nemek kölcsönös vonzódásában, a munkálkodásban, amely eltart minket, a tevékenységben, amelyet saját körünk, a távolabbi világ és az emberiség javára kifejtünk, és végül abban a rendben és alakulatban, amely- lyel társadalmak és államok létüket megszabják és megvalósítják.“5 Szándékosan iktattunk ide hosszabb idézetet Stifter nevezetes előszavából, mert csak így érthetjük meg, miért hatott olyan mélységesen Stifter „szelíd törvénye“ Fábry Zoltánra. Hiszen még legújabb könyvében, a Stószi délelőttökben is visszatér hozzá. Mert felismerte, hogy: „A csend, a gyengédség költészetének épp ordító, bombás időben van funkcionális szerepe: forradalmi, ellenálló ereje. Egyszer Adalbert Stifter „szelídség törvényét“ hoztam fel példának ... Egy pokoli dinamika hirtelen gránitfalba ütközött, és két szón — a szelídség törvényén — semmivé porladt.“6 Amikor 1968 októberében a linzi Adalbert Stifter Intézet meghívott Bad-Haillba nemzetközi Stifter-szimipozionjára (az író halálának 100. évfordulója alkalmából rendezték ] hozzászólásomat Das sanfte Gesetz im technischen Zeitalter címmel jelentettem be. E körben Fáibry Zoltán fenti megnyilatkozásaira is gondoltam. (Része volt ebben Kab- ■debo Lorand miskolci irodalomtudósunknak, Szabó Lőrinc-szakértőnlknek ,is, aki a Fábry Zoltán könyveiben szereiplő Stifter-helyekre külön felhívta figyelmemet.) Hozzászólásomban azt a rejtélyt igyekeztem megfejteni, hogyan magyarázható, hogy turbulens, lármás, szenzáclóíhajhászó világunkban Adalbert Stifter szelíd, csendes, rendkívüli gonddal •és stílusművészettel megalkotott novellái és regényéi világszerte renaissance-ukat élik. „Az ember az után kiált, aminek hiányát érzi“, ez a köznapi bölcsesség már maga is magyarázatot nyújthatna: éppen napjaink nagy-nagy nyugtalansága, űzöttsége, elme- chanizálódása, a nagyfdkú elidegenedés kelti fel a sóvárgást az után a tisztult, csendes és szelíd szemlélet után, amelyet Stiiíter oly sok szenvedés és benső harc árán művészete számára kialakított. Mert élettörténetéből kitűnik, hogy sorsa nem kedvezett neki. legfeljebb ha korai gyermekkorát aranyozta be a gyönyörűséges tájélmény: a Cseh- srdőben (Šumava) Obersplanban (Horni Plan) született 1805-ben, s roppant fogékony 4 uo. 2—3. o. 5 uo. 5 — 7. o. ® Fábry Zoltán: Stószi délelőttök. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1968. 278. (Őndra Lisohorský, a lach költő)
