Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: A csehszlovákiai Magyar Nap című napilap és a magyarországi szellemi élet antifasiszta egységfront törekvései, II.
A homályos, misztikus közéleti, esztétikai zsargonnal szemben valamennyien a fogalmak tisztázását, a szavak gondosabb használatát kívánjuk. Ezen belül vannak közöttünk eltérések. A szociál-liberálisok és polgári radikálisok mellett vannak szocialisták, mint József Attila, Fejtő Ferenc és Veres Péter, de katolikusok is, mint Füsi József, Horváth Béla és Juhász Vilmos."11 József Attila nyilatkozatának nagyobb része a költő önéletrajzi vallomását, a költészet, társadalmi forradalmiság és szerelem kölcsönös összefüggéseit bogozó eszmefuttatását tartalmazza, de nyilatkozik arról Is, hogy milyen elvi alapon szerkeszti Ignotus Pállal együtt a Szép Szót. Erre a kérdésre — mondja Józseif Attila — Ignotus Pál válaszolt egy cikkben, amelyben egy francia íróra hivatkozott, aki ezt mondta: ,azon, hogy polgári baloldali legyek-e, szocialista, kommunista, vagy akár anarchista, gondol- kozhatom. De azon, hogy baloldali legyek-e, pillanatig sem.’ Ez hozott bennünket össze. Az, hogy lényegében mindkettőnk világszemlélete baloldali “7S Önmagában ez nem sóikat árul el a Szép Szó íróinak és József Attilának egymáshoz való viszonyáról, de kiemelve azt demonstrálta, hogy eltérő (politikai felfogások mellett is megvalósítható a baloldali szellemi erők együttműködése. Mellőzve az eredeti interjú vitatható esztétikai fejtegetéseit, a Magyar Nap éppen ezt tartotta fontosnak kiemelni. A továbbiakban is Jellemző a Magyar Nap irodalmi rovatára, hogy olyan törekvéseket, amelyekben csak a lehetőségek vannak meg, s a szándékok iránya még vitatható is, kapcsolatba hozzák a népfrontpolitika feladataival. Vass László a Szép Szó Mai magyarok régi magyarokról című ünnepi számát, amely az 1936-os könyvhétre Jelent meg, úgy üdvözli, mint a népfronitpolitiikának a 'haladó hagyományok felélesztésére vonatkozó programja megvalósítását. A kommunista internacionálé VII. kongresszusának határozata nyomán az egyes országok kommunista pártjai a polgári történetírás és a fasizmus történelemhamisításának leleplezése, a demdkratikus hagyományoknak a tömegekben való tudatosítása érdekében nagy gonddal foglalkoztak a pozitív hagyományok újraértékelésével. A Szép Szó történelmi esszésorozata természetesen nem a kommunista népfrontpolitika eszményeinek Jegyében született, hanem a magyar polgári fejlődés elvesztett lehetőségeit kereste a nemzet múltjában. Az egymástól sokban elütő politikai felfogású szerzők műveinek egységes, általánosan Jellemző vonása a racionális polgári ideálok őskeresése és a nacionalizmusellenesség. Ha a kötet sok vonatkozásban nem igyekezett is, sőt forradalamellenességévei határozottan ellentétes volt is a kommunisták hagyománykeltésével és történelemszemléletével, az adott helyzetben mégis pozitív tett volt, mert hol rejtett, hol pedig nyílt vitát folytatott a hivatalos, Hóman—Szekfű képviselte szellemtörténeti és liberalizációellenes történeleimfelfogással. Egészében szerzői, és a tanulmányok sugallta eszményei a francia mintájú népfronttól és annak történelmi hagyománykeresésétől — amivel a Szép Szó munkatársainak szellemi tevékenységét a Magyar Napban Vass László azonosította — legalább annyira távol álltak, mint annak idején a tanulmányaikban eszményített felvilágosult Habsiburg-afo- szolutizmus a nagy francia forradalomtól. Németh Andor Mária Teréziáról írt esszéje az egyik, József Attila A Dunánál című versének eszmeisége a másik véglet, mely a kötetben a különböző politikai felfogások határait jelzi, s széles ölelésű szellemi összefogás látszatát adja, hogy Ignotus, Füsti József, Hevesi András, VámJbéry Rusztem, Juhász Vilmos s mellettük a szerzők közt szerepel Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Trencsényi Waldapfel Imre és Kassák Lajos. A kötet közvetett pozitívumaként könyvelhetjük el a magyar költészet egy nagy nyereségét, József Attila A Dunánál című versét, mely felkérésre, a portrésorozat bevezetőjeként íródott, s méltón képviseli a munkásosztály eszményeinek mindenekfeletti magasabbrendűségét a kötet élén, a múltat a Jövővel s a népeket egymással összcbőkítő dialektikus történelemszemléletével és proletár internacionalizmusával. A Magyar Nap folytatásokban részleteket közölt Fejtő Ferenc Martinovics-tanulmá- nyából. Ezekben Fejtő nyíltan vitatkozik Mályusz Elemér és Szekfű Gyula Martinovics- értékelésével, de az ő, a rendet kiszolgáló és a rend ellen felbújtogató „moral insanity" Belzebub-Martmovics-portréjulkkal szemben a maga képére és hasonlatosságára — és önigazolására — az izgága entellektüel képét festette a magyar Jakobinusok vezéré11 Uo. 78 _ Nyilatkozik a Szép Szó két szerkesztője. MNap 1936. júl. 9.
