Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Ordódy Katalin: A hetedik év (Regényrészlet)

Akadt persze, aki nem volt ilyen jó szívvel iránta, de hát ez akkor sem lenne másképp, ha kézrátétellel gyógyítaná a vakokat és a bénákat.

Mártonnak csak kétszáz métert kellett kerülnie az állomás felé. Ott letette a doktort,, és továbbhúzott a szárító irányába. Cibak megvette a jegyet, és várta a vonatot. Érezte, amint a verejték lehűl és felszárad a testén. Ha nem babrál azzal a cédulával, nem kell úgy kilépnie, és nem izzad meg. Megsejtette-e vajon Luoi, hogy ez üdvözlet, hogy bocsánatkérés, amiért nem keltette fel? De mi értelme lett volna? Csak hogy elkészítse a reggelijét? Luci az utóbbi időben túl szigorú önmagához, és túlzásra hajlamos kötelességei vagy vélt kötelességei teljesítésében is. Talán ha a reggelit nem pusztán kö- telességte'ljesítésből készítené... Talán aikkor lett volna értelme, hogy felkeltse. Este megbeszélték a másnapi munkaprogramot. Fölösleges lett volna cédulát hagynia, ha nem1 akart volna mást is mondani vele. Luci nagyon intelligens, talán megérti. Az első változaton volt a dátum is. Szeptember huszonhét. Aztán ezt is odaírta: Tudod, mi van. ma? Alig írta le, máris mást gondolt. ízetlenség emlékeztetni a feleségét, mikor évek. óta hallgatólagos megegyezéssel megfeledkeztek erről a dátumról. Széttépte a cédulát, menni akart, aztán mégiscsak írt egy másikat, mentségére, amiért nem keltette őt fel.

A faluból ezzel a vonattal is sokan jártak be dolgozni a városba, bár volt egy korábbi, úgynevezett munkásvonat is. A doktor nem irigyelte a bejárókat. A falu és az állomás közt elterülő két és fél kilométeres útra gondolt. Tavasztól őszig megtette a bicikli, de télen ... Ott állt a szép Hangos Dókáné, szemmelláthatólag előrehaladott állapotban. Az ő falujába való volt, Piroska húgával barátkozott is, találkozott vele néhányszor otthon, mikor a szünetekben hazament néhány napra. Különben nem nagyon vakációzgatott otthon, kereset után látott, mert kellett a pénz. Az elejétől fogva a legmagasabb stipendiumot kapta, de anyjának is akart küldeni valamit, meg öltözködni is szeretett.. Gyengéje volt a jól szabott, divatos holmi.

Oda akart menni a fiatalasszonyhoz, érdeklődni, mikorra várja a családi eseményt, de a viadukt alatt feltűnt a pöfögő vicinális, és az emberáradat előrelódult a sínek felé, helyezkedni. Ezeknek a naponta utazóknak szinte bérelt helyük volt a vonatokon. Ha idegen utasok mit sem sejtve elfoglalták azokat, sértve érezték magukat jogaikban. Dókánét is elsodorták a törtetők.

Cibak doktornak egy iskoláslány adott helyet az ablak mellett. A szeptember végi tájra a felszálló ködön át leragyogott a nap. Rozsdás levelű szőlőskertek mellett húztak el, melyek már a szüret mustillatú hangulatát árasztották. Nemsokára anyja falujához, érnek. Elhatározta, hogy ha korábban végez, visszafelé megáll odahaza. Az udvar szőlővel befuttatott lugasán várják a Csabagyöngye érett fürtjei, az anyja, ha csak a sok esőzés elől nem kell leszednie, ott hagyja őket megaszalódni.

Látta a lugast, látta Lucit, amint a torkoskodó gyerekek élvezetével csipegeti a viaszos- sárgára érett, mézédes szemeket. Az esküvőjük napján volt. Ma hét éve. Az esküvői ebéd után jöttek le azon a kis borsózöld Fiaton, amelyet a proftól kaptak nászajándékba. Luci még nem tudott vezetni, ő azonban a katonaságnál letette a sofőrvizsgát. Hazahozták a mamát és Piroskát, aki akkor még idehaza volt. Micsoda megkönnyebbülést jelentett odahagyni a lakodalmas házat! — Mindenki vidám akart lenni és fesztelen, barátságos és természetes, de ezt az általános erőlködést elviselhetetlennek találta. Egyedül Luci, Luci volt valójában elfogulatlan és boldog. A heterogén társaság nem tudott összerázódni, és kár is volt erre törekedniük. Ámbár István bátyjánál nemigem vett észre törekvést. Mintha nem is azzal a szándékkal jött volna, hogy öccse esküvőjén vegyen részt, hanem inkább egy pikáns cirkuszi produkción. Ült, és mélyen ülő sötét szemeivel figyelt. Tekintete mögött maliciózus gondolatok húzódhattak meg. A felesége, Juliska sógornő boldog volt, hogy alkalmazhatja cseh nyelvtudását az új rokonokkal való érintkezésben, hiszen ct éve, még mielőtt kiköltöztek Liberecbe, a magyaron kívül nemigen tudott mást. Az anyósa azzal lepte meg, hogy hibátlan magyarsággal társalgott az anyjával. Perkataj ügyvéd, anyósának bátyja és egyben Luci esküvői tanúja, és felesége, Ľuba asszony, igyekeztek kedélyességükkel bearanyozni a napot. Bár ne igyekeztek volna annyira! A mesterségesen kicsiklandozott hangos nevetéseket hirtelen csönd követte, mikor úgy ültek egymással szemben, mintha a holdról pottyan- tak volna véletlenül oda. Akkor aztán mentőeszköznek ott volt a borospohár. Igyunk a fiatalok boldogságára! Luci ugyan azt állítja, hogy ez nem így volt, hogy csak az