Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Ordódy Katalin: A hetedik év (Regényrészlet)

beszélgettem vele a felvételin, és megerőltetésembe került, hogy ne adjak kifejezést az örömömnek, mert már akkor biztos voltam benne, hogy a kiválasztottak közé tartozik.

— Ügy beszélsz, mintha valami különleges kaszt volnátok.

— Dehogy vagyunk, nem vagyunk, de annak kellene lennünk. Azaz nem lenne jó az. sem, mert túl kevesen lennénk. És tudod, hogy alig sikerült elérnem, hogy akkor a másodszori próbálkozásnál mégis bejusson? De a katonaságtól is olyan kitűnő minősítést hozott, meg aztán a káderrel is lehetett operálni. Parasztfiú, özvegy édesanya ...

— És most mi a baj ezzel az orvosnak született Cibakkal?

— Hát... hogy orvos akar lenni. Falun. El akar temetkezni egy gyerekes idea miatt. Mások foggal-körömmel kapaszkodnak, hogy itt maradhassanak, nem kell neked magyaráznom. Ő meg... gyönyörű karriert futhatna be. Egyengetni tudnám az útját, meg vagyok győződve róla, hogy sokra hivatott, és valamelyik intézet élén százszor töbl» hasznát láthatná az egészségügy. Nemcsak falun lehet embereket gyógyítani. Ma még egyszer megpróbáltam, hogy beszéljek a fejével. De hát kemény feje van nagyon. Egy vigasztal, hogy a jó orvos mindenütt jó orvos marad.

Luci két végzős medikárói is tudta, hogy férjhez mennek sebtiben avatás előtt csak azért, hogy a városban maradhassanak. Az egyik egy tanársegédet fűzött be idejében, a másiknak a férje pedig a pártközpontban osztályvezető. Férjhez mentek, hogy itt maradhassanak. Mi lenne, ha ez a Cibak itt maradna, hogy feleségül vehesse? Érezte, h

ogy nyaka, arca megtelik vérrel.

Ügy csinált, mintha elnyomna egy ásítást, elbúcsúzott, és a szobájába ment. Feltett egy Crosby-lemezt, hasra feküdt a heverőjén. Félkönyökre támaszkodva tenyerébe ejtette fejét, és hallgatta a dalt. Siboney ... Ha a jó öreg Crosby kell, mindig romantikus hangulatban vagyok, állapította meg. Borsót fejtettem, és elhatároztam, hogy anyát, ha már elfelejtette ma esti beszélgetésünket, meglepem, és elviszem moziba! Hiába könyörgött Karol a szemével, nem ültem be velük kávéra. Szeszélyes voltam ma, érzékeny és romantikus. Analizáljuk csak a dolgokat. Persze, egyszerű. Azt a Cibakot akarom.

Kilépett, érezte, hogy rámelegedik a felöltő. Dühítő lenne, ha lekésne. Pichler azt írta, ma lesz lent a járáson, „véletlenül“ ő is ma állítson be, talán sikerül megkártyázni legalább a szülészetet. Maga elé képzelte az embereket, akikkel majd beszélnie kell, egy kicsit mindegyikkel más hangon, akár csak a betegekkel. Nagy dologban megadatott neki a meggyőzés művészete. Úgy elmerült gondolataiba, hogy nem is hallotta a háta mögül közeledő autót, csak akkor rezzent össze, mikor az lefékezett mellette.

— Hová, doktor úr, így gyalogszerrel? Az állomásra?

Cibak bólintott.

— Jó reggelt, Márton. A kocsinak megint nem akarődzott kijönni a garázsból. Azt mondta, hogy addig nem, amíg új karburátort nem hozok neki.

— Üljön be szaporán, elviszem. Úgyis a dohányszárítóban van dolgom.

Cibak nem kérette magát kétszer. Félfüllel figyelt csak oda, hogy a felvásárlók milyen mondvacsinált kifogásokat emelnek, hogy lenyomhassák a dohány árát. Nézte Márton arcélét, szemét, amivel a gödrös út buktatóit figyelte, hogy idejében kitérhessen, és arra gondolt, hogy ennek a csoportvezetőnek autótartásra telik, a lánya meg náluk „bejárónő“. Vannak ilyen ellentmondások falun. Talán mielőtt ide került volna, a falu vezetői összeültek, és eldöntötték, hogy az orvosnak pedig mindent meg kell adni, amire igényt tart. Amikor a legszegényebbje is vonakodik attól, hogy „szolgálni“ menjen, s ha már nem tud elhelyezkedni a közelben sem az Iparban, sem a mezőgazdaságban, inkább a csehországi munkatoborzók kínálta szerződést írja alá, akkor náluk mindjárt jelentkezett Klemi néni, aki a szövetkezet irodáját is takarítgatta, hogy el tudja ő még látni a döktor úrék házát is. Mikor aztán tavasszal Klemi néni öreg lába végképp felmondta a szolgálatot, Mártonná elhozta Mancit.

— Mit csináljak vele, doktor úr. A kilencediket már kijárta, a nagy ész meg nem veti fel, hogy a városba küldjem iskolázni. A kertészetbe adtuk, de valahogy gyönge. A derekát fájlalta sokat a télen, hát azt gondoltuk, amíg a Klemi helyére ügyesebb nem akad, talán megfelelne. Legalább megtanul egy kicsit mozogni a konyhán.