Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - FIGYELŐ - Nagy Judit: Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
teszi fel magának a kérdést az író, és válaszol rá Finom úr és Űr — szinte már önmagában abszurd drámaként is megálló — dialógusával. Az Árnyékban című novella „díszzsebkendős-sétapál- cás“ és a csak úgy „civilben“ öltözött két úriembere ennek a horogkeresztes időnek a pszichológiailag megsebzett áldozatai. Egy könyörtelen gépezetnek alkatrészei mindketten, s ha kikopnak az automatikából, őket is felfalja a gép. Talán ebben az írásban és a Meszelnek című „Képzelt párbeszédek“ alcímet viselő történetben érhető tetten az abszurd drámában is otthonos Páskándi. Vonzódása a különös, a groteszk felé egyfajta fintor is a világ felé, hiszen összekuszálódott korunk ellentmondásai, a háborútól való félelem nem egy szereplőjének a szájában megkeseríti a nyálat, s így jut ahhoz a kissé bizarr felismeréshez, hogy a legbiztosabb védettséget az illemhely nyújtja. (Csendes óra.) Igaz, hogy a családi élet által megkeserített öregember menekülése csak illuzórikus játék, ez a mindennap alig várt, egy óra hosszáig tartó elvonulás a világ zajai elől még mosolyra is deríthet, de ugyanúgy megvan a kikövetkeztethető valóságtartalma, mint az illemhelytől elzárt, s ezért több napig sörösüvegbe vizelő fiatalember kálvá'- riáját bemutató, címadó elbeszélésnek. Páskándi humora keserű humor. A látszólagos rétegeket felfejtve szánkra fagy a mosoly. Elképzeljük a disznót, amint odafekszik a tanyai ember ágyába. Az éhség és a testi kielégítetlenség dermesztő hidege az ábrándképek által megidézett disznót — amely történetesen épp az asszony egyik hajdan volt szeretőjének a nevét viseli — valóságában is megjelenteti, mintegy ellenfeléül felmutatva a férjnek, aki féltékenységében nem tud uralkodni idegein, és az ágyban ^leszúrja a jelen sem lévő, csak erős gondolat útján megjelenített állatot. Álomnak és valóságnak, ábrándképnek és illúziónak olyan művészi elegyítését hordozzák a lávazúdulású, barokkos körmondatok, hogy A disznó feltámadása című elbeszélést a magyar novel- Ilsztika egyik csúcsteljesítményeként könyvelhetjük el. Tartalom és forma szinte már megvalósíthatatlan egységét példázza ez az írás; Páskándi nyelvte- remtö ereje ér a csúcsra. A líra és epika határmezsgyéjén mozog az önéletrajzi elemeket felvonultató Vércukor, lírai hangvételű, szabad versként is kezelhető betétei a gyász és a fájdalom megjelenítésének plasztici- tását erősítik. A detektívregény köntösébe öltöztetett A Lajos Fábián meg- öletése a kötet legszellemesebb, lélek- elemző virtuozitást felmutató darabja. Az író a már annyiszor bevált recepttel dolgozik: „Hogy az igazság elviselhetőbbé váljék (elsősorban számunkra), ismét a humor formát muszáj választanunk.“ A lelkiismeret csigalépcsőin vezet bennünket végig, szellemes filozófiai megokolásaiban még a legjámbo- rabb olvasóval is elhiteti, hogy a főszereplő megölésében ő is bűnrészességet vállalt. Páskándi első prózakötetének és egyket abszurd drámájának ismeretében előlegezett bizalommal várjuk azt a könyvét, amely drámáit fogja tartalmazni. Az Üvegek tartalomhoz illő szellemes borítólapja Cseh Gusztáv grafikusművészt dicséri. Szakolczay Lajos Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége Egy nyári nap délelőttjén a Szövetségi Köztársaság birglari járásának egyik mezei útján, a Bundeswehr dzsipjét benzinnel leöntve felgyújtotta, majd égését az útszéli .kilométerfkövön ülve nézte végig Gruhl asztalosmester és katona fia. A bűntett a birglari járásbíróságra kerül, anélkül azonban, hogy nyilvánosan szellőztetnék, vagy a járásban megjelenő bármelyik újság részletesebben foglalkozna vele. Böll a tárgyalás menetét s a döntést írja le a könyvében. A reggeltől éjfélig tartó tárgyalás alkalmat ad rá, hogy bemutassa egy német kisváros életét, jellegzetes alakjait, provinciális gondolkodású polgárait, s ezt a jelentéktelennek látszó anyagot építi át Böll megfelelő mennyiségű humor és irónia adagolásával olyan szatírává, amelyről nem
