Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Tovább kísért a múlt

harc idején határozottan követelte, hogy a németeket és a magyarokat telepítsék ki a Köztársaságból.'"-5

Jura] Purgat tájékozódása nem is annyira az események leírásának helytelen elrendezésével jut tévútra, hiszen a lényeg nem az, hogy kik és mikor indították el a magyar- talanítás mozgalmát, harnem inkább az, hogy évekre meg lehetett ezt a politikát szilárdítani, és legfőképp a szerzőnek az a tartózkodása, amely eleve kizárta az ítéletalkotást, a haladó eszméknek és a tévedéseknek a szétválasztását. A végső következetességgel élére állított nemzeti és államérdekkel sem megmagyarázni, sem indokolni nem lehet mindent, s a jogi és erkölcsi szempontok teljes kizárása az államérdek leméréséből mindig veszedelmes volt.

Az évekig tartó szegregációnak súlyosabb következményei voltak, mint amilyenek egy gyors lefolyású,, átmeneti üldözésnek lettek volna, mert a többség számára a másod- rangúak semmibevevése a megszokás életformájává vált, és ez a deformált társadalmi tudat még ma is hat. (Láttuk az elmúlt év vitáiban, amikor a szlovák sajtó majdnem teljes egyöntetűségben nem vett tudomást arról, hogy magyarok is élnek Szlovákiában, és hosszú ideig nem volt hajlandó pl. közölni a CSEMADOK nemzetiségi javaslatát.)

A magyarüldözés szélsőségeit helyenként Juraj Purgat is elismeri, de nem visszautasítás és elítélés formájában, hanem csak afféle alkalmi csodálkozással, a figyelmeztető felkiáltójelezés azonban messze elmarad a kritikai állásfoglalás formájától. Tárgyi hibájául kell felróni azt is, hogy megemlíti ugyan a trianoni területről betelepült tisztviselők „kiutasítását“, de nem említi, hogy ez a kiutasítás teljes vagyonelkobzással Is párosult, és 31.000 áldozatot követelt. (Juraj Zvara)

Nem lehet tudni, miféle háttere lehet Purgat teljesen megalapozatlan állásfoglalásának, hogy a magyarokkal szemben a háborús bűnösök megbüntetésére vonatkozó 33/1945 sz. SNR rendeletet lagymatagon hajtották végre. „Csakhogy éppen abban volt a hiba, hogy a 33/45 sz. SNR rendelet a magyar lakosságú területeken elégtelenül érvényesült ...“ (111. o.) A szerzővel szemben legyen szabad rámutatni, hogy a népbíráskodás keretében összesen 8055 személyt ítéltek el, ezek közül csak 2295 volt szlovák.15 Százalékarányban az elítéltek közül 62 százalék magyar, 29.7 százalék szlovák, 9.8 százalék német.17 Vagyis a magyarok közül minden századikat, a szlovákok közül minden ezrediket ítélték el a népbíróságok, holott a dél-szlovákiai magyar területeken a fasiszta pártok tagjainak száma messze elmaradt a HSĽS szloválkiai taglétszáma mögött.

Jura] Purgat nem közli szlovák olvasójával, hogy a magyar kisebbség számára több mint három éven keresztül nem volt anyanyelvi népoktatás, teljes volt az írott kultúra zárlata, hogy a közigazgatásból már 1945 májusában minden magyart elbocsátottak, az értelmiség önként átment Magyarországra. Krónikaszerűen megemlíti a lakosságcserét és a csehországi tömeges áttelepítéseket, de a kérdésben állást nem foglal, valamiféle semleges nézőpontot képvisel a jog és jogtalanság, az erkölcs és erkölcsnélküliség között. Nem ad választ a nyílt kérdésre, [hogy helyes volt-e, vagy történelmi tévedés a magyarellenes diszkrimináció; anyagának feldolgozás módja azonban inkább a csendes helyeslés megfogalmazása.

Azt sem említi, hogy a politikai jogfosztás (választók névjegyzékéből való kizárás) kiterjedt az aktív antifasiszta magyarokra is. Nehéz megérteni, hogy ezt az ideológiai torzulást miért nem lehet ma sem meghatározni és hibás eljárásnak minősíteni. Az akkori helyzet bírálatát az a körülmény Is megkönnyítené, hogy a német és magyar kérdés előzményeiben, jelentőségében és nemzetközi vonatkozásaiban egymástól nemcsak elkülöníthető, hanem a történelmi igazság ezt a szétválasztást meg is követeli, a németek és magyarok — ma már pontosan felderített — szereplése szerint, nem kevésbé a kelet-európai kis nemzetek érdekében. Ma is hiányzik a nyílt szembefordulás a nacionalista alapelvekkel, ami annak a bizonyítéka, hogy az akkori érzelmi befolyásolások emlékei ma is élnek, és a népszerűtlenséget senki sem hajlandó vállalni.

Janics Kálmán

15 Predvoj. 1968. április 25.

!8 Pravda. 1948. III. 20.

17 Práca. 1947. II. 25.