Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Tovább kísért a múlt

pártjáé mögött. (Kevéssé ismert tény, hogy a Néppárt 1938 szeptemberében megegyezett a magyar kormánnyal egész Szlovákiának Magyarországhoz való csatolásában a külön törvényhozó és végrehajtó hatalom kikötésével,2 mégsem kellett a szlovák néppel szemben „megoldást“ keresni.) A belső bomlás szerepkörének torzítása hozzátartozik a magyarok kollektív bűnhődésének és a jogos nemzeti önvédelem elméletének indokolásához, ebben a vonatkozásban Purgat sem tér el az eddigi irányzattól, amelyet a háború utáni magyarellenes jogalkotás helyeslése jellemez.

Újszerű megfontolás Juraj Purgat cikkében az a magyarázat, mely a Münchennel szemben kibontakozó antifasiszta erőket már eleve eljegyzi azokkal a nemzetiségi újjá- rendezési tervekkel, amelyek 1945-ben a magyar kisebbség kollektív diszkriminálásához vezettek. Mintha a fasizmus elleni küzdelemnek logikus és szükségszerű követelménye lett volna a magyar kisebbség felszámolásának az ügye is. Szerinte: .. keresni kellett Csehszlovákia felújításának és biztonságának útját is. Ma már tudjuk, hogy ez nem történhetett meg a München előtti állapot egyszerű felújításával." A szerzőnek részben igaza lehetne akkor, ha a német és a magyar kérdés azonosítható lett volna olyan formában, ahogy azt a háború utáni politika gyakorlatilag meg kívánta valósítani. Nem vitás, hogy az elképzelés BeneStől indult el, még inkább bizonyítható, hogy fejlődésében a katonai helyzet szoros függvénye volt, hiszen még 1943-ban is a németségnek csak egy részét kívánták kitelepíteni, .magyar vonatkozásban pedig 1944-ig csak lakosságcsereelméletek voltak forgalomban. Purgattal szemben rá kell mutatnunk, hogy az antifasiszta küzdelmek éppenséggel nem olyan eszmékkel indultak el, amelyekből a magyarok diszkriminációja nőhetett volna ki; a magyar kisebbség felszámolásának politikája csak akkor lett része a szlovák antifasiszta küzdelemnek, amikor a katonai és hatalmi fejlődéstől már sikeres kikényszerítését lehetett remélni. Még 1941 májusában is az illegális szlovák kommunista párt a Szovjet-Szlovákia elvét vallotta a csehekkel való társulás nélkül.3 A nem kommunisták nézeteire vonatkozólag idézzük Miloš Tichýt: „Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy a szlovák nemzet nagyobb része (valamennyi osztályból és rétegből] a Szlovák Állam létezésének első éveiben ezen állam- alakulat sikerességének és jogosultságának az illúziójában éltTehát a München utáni első három évben senki sem vetette fel — Beneš sem — a transzfer-megoldások lehetőségeit. Nem is állítható, hogy akár a csehszlovák államformához való hűségnek, akár az antifasiszta elvi állásfoglalásnak 1941 ősze előtt köze lehetett volna bármiféle kito- loncolásos elmélethez, pedig államrestaurálási tervek nyilván már akkor is éltek itthon és külföldön egyaránt.

A szlovákiai magyarellenesség fejlődése tényleges valóságában a Purgat-féle elképzelés fordított folyamata. Nem azért kellett magyarüldözésnek lennie, mert ez következett az antifasizmus harci kiállásából és Csehszlovákia restaurálásának követelményéből, hanem be kellett dobni a magyarellenesség csalétkét, hogy minél nagyobb tömegeket lehessen felvonultatni a csehszlovák állam újraalapításához. A cseh Jan Kfen ezt nyíltan megfogalmazza, idézve Václav Kopeckýnak 1942. augusztus 5-én Švermához irt levelét: .. .azt sem mondhatjuk meg otthon, hogy a szlovákok törvényes kormánya a londoni csehszlovák kormány. Ez Szlovákiában nem hatna mozgósítólag ... A németek elleni mozgalom otthon szélesebb körű lenne szlovák, mint csehszlovák alapon. Szlovák alapon a németek és magyarok ellen egységes harcba vihetjük a ľudák elemeket is.. .“5 Nem demokratikus alapeszméről volt tehát szó, hanem segédjelszóról, amely hasznos volt a harci mozgalom népszerűsítésére, de amitől többé megszabadulni nem sikerült, részben pedig a valóság meghaladta a közepes elképzeléseket, és a háború végére „nagy történelmi lehetőséggé" növekedett — ahogy a magyar kisebbség likvidálását akkor nevezték.

A magyarok elleni akció kérdése 1943 decemberében már megérett a nemzetközi tárgyalásokra, Beneš Moszkvában felveti a lakosságcsere ügyét, de komoly tudományos felkészültséggel senki se foglalkozott vele, így a csereügy mindvégig demagógiával terhelt tervezet maradt. Az eredeti elképzelés ugyanis azt hirdette, hogy a lakosság- csere után nem marad magyar Szlovákiában. A valóságban a magyar lakosságnak csak

2 Ádám Magda: Magyarország és a Kisantant a harmincas években. 283. o.

3 Slovenské Národné Povstanie 1944. 68. o.

4 Ugyanott. 66. o.

5 Ugyanott. 139. o.