Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Tovább kísért a múlt
egyhatodát lehetett volna kicserélni, ezért — ennek tudatosodása folytán — 1944-re beérik a kombinált elmélet, amely szerint az általános kitoloncolás programjának csak részletmegoldása lenne a lakosságcsere, a többséget egyoldalú transzfer távolítaná el. Fontos tényezőnek ígérkezett a bűnössé nyilvánítás lehetősége is, az árulás vádjának rugalmas tartalma, amely 1945-re végül is kollektív elítéléssé fajult. Purgat megemlíti, hogy a nyugati szövetségesek már a Magyarországgal megkötött moszkvai fegyverszünet idején akadályokat gördítettek a szlovákiai magyarok elleni transzferprogram útjába, elmulasztja azonban annak a politikai makacsságnak az elemzését és bírálatát, amely a „megoldásból“ nemzetközi jóváhagyás hiányában helyi jellegű jogfosztások sorozatát erőszakolta ki, nem számítva a lakosságcserét, amely államközi megegyezésen alapult. Ésszerű lett volna már az első diplomáciai zökkenő után a német és a magyar kérdés szétválasztása, ehelyett megszületett a kassai program VIII. fejezete, amely nagyjából négy évre előre meghatározta a diszkriminációt. Juraj Purgat cikkének alaphangját az a mesterséges ellentmondás határozza meg, amely kényszerű következménye a szokványos kötelességszerű történelmi kimagyarázkodás és a szocialista erkölcsi normák között tátongó szakadéknak. Míg a magyarellenes politikát mint történelmi szükségszerűséget elfogadja és helyesli, s a nemzetköziség elvének feladását az antifasizmus fegyvertársának tekinti, addig — érezve a helyzet fonákságát — tárgyi bizonyítékok után kutat, amelyek ugyanezen elvek cáfolatát jelentik. Különös kétirányú magyarázattal igyekszik a dolgok élét tompítani; az egyik az átmenetileg megnyilvánuló internacionalista jelenségek kiemelése, jelentőségének eltúl- zása, a másik a transzferpolitika eredetének teljes egészében az emigrációkra való áthárítása. A szerző mindkét kérdés elemzésében tárgyi tévedések és félremagyarázások útján tévelyeg. Vizsgáljuk előbb azt a kísérletét, hogy a helyi jelentőségű és rövid életű internacionalista jelenségeket pozitív kezdeményezésként olvassza be a nagyvonalú diszkriminációs politika ellenerői közé. Kiemelt hangsúlyozással idézi az SZNT 1945. évi február 5-i „Manifesztum“-ának egy kitételét, amely ellentmondásban látszik lenni a végérvényes formákban kidolgozott, globális megsemmisítő politikával: „A magyar polgárok helyzete attól fog függeni, hogy hogyan határozzák meg viszonyukat a szlovák nemzethez és az új Csehszlovákiához .. A „Manifesztum" megszületésének a körülményei azonban sok mindent megmagyaráznak. A magyar kisebbség felszámolásának az ügye mindaddig a titkos tárgyalások körébe tartozott, amíg a központi irányítás, mely abban az időben még kétségtelenül a londoni kormány volt, nem látta elérkezettnek az időt, hogy az új politikai kötelezettségeket a szlovák közvélemény elé terjessze. (A németek kitelepítését már előzőleg, évek óta nyíltan propagálták.) A nyílt színvallást a magyar kérdésben Beneš tartotta fenn magának, ennek értelmében 1945. február 16-i londoni rádióbeszédében bejelentette, hogy nemcsak a németekkel, de a magyar kisebbséggel is végérvényesen leszámolnak.6 A manifesztum tartózkodó hangja tehát teljesen érthető, de a kép itt sem egységes, mert a szöveg további része — amit Purgat nem tart fontosnak megemlíteni, már igy szól: „Gazdasági életünkben viszont gyökerestül kiirtjuk a németek, magyarok és szlovák segítőtársaik minden befolyását.“7 Beneš bejelentése ellenére a kassai program meghirdetéséig, április elejéig, több olyan jelenség figyelhető meg, amely ellentmondásban látszott lenni az általános irányzattal. (1944 őszén csak a magyar középiskolákat tiltották be, a magyar kommunisták szervezkedését április végéig megtűrték, utasítások is jelentek meg a magyar iskolai oktatás szabályozására.) Április végével mindez semmivé lett, megindult a jogfosztő rendelkezések zuhataga. A „Manifesztum“ magyar vonatkozású deklarációja nem bír történelmi jelentőséggel, mert már öt hónappal előbb, 1944. szeptember elején készen volt a magyarok elleni jogfosztó elnöki dekrétumok szövege, és csak aláírásra várt.8 Nem változtat a helyzeten, hogy közzétételükre csak 1945 nyarán és őszén került sor. Juraj Purgat meglepődik azon, hogy a KSS 1945. március 1-i kiáltványa (Ohlas) már a németekkel egyazon elbánást helyez kilátásba a magyar kisebbség részére is, bűnös6 Beneš: Šesť let v exilu. 255. o. 7 Cesta ke kvetnú. 487. o. 8 Cesta ke kvetnú. 208 — 209. o.
