Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - HAGYOMÁNY - M. Pásztor József: Berkó Sándor ismeretlen versei és műfordításai

pár évezred. A keserűség mérge nyúlósan önti el szívüket; mind egyszerre dobban, mind kérdez és mind megfelel.

4.

És velük én is megváltoztam.

Nem az a pajkos, kis kölyök jár föl s le itt most, ki ujjongva játszótársaiért zörög

az ablakon, s bekiált, bár alig köszöntött még a regg’, — férfi ujjong a pirkadatban és minden alvót költöget.

Tudom, van sok-sok téglagyár és roskadt barakkok, szenny, nyomor, de tudom, hogy a sok durva kéz egyszer már végleg egybeforr,

egy kézzé, amely az agyagból nem másnak gyúr majd kenyeret s bízva kiáltom nékik én is: Reméljetek ... ! Reméljetek ... !

5.

Papírhajócskák ringatóznak emlékeimmel a tavon.

Bámulom vizét... Drága napfény csillan a csöpp hullámokon.

Elhal a zaj: lágy, lenge szellő borzolja csak a réteket,

A tó vizéből incselkedve kacag fel rám egy kisgyerek.

(Losonc)

Közli:

M. Pásztor József

Kusztos Endre: Aszály