Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: A csehszlovákiai Magyar Nap című napilap és a magyarországi szellemi élet antifasiszta egységfront törekvései
szolidáris volt a népi Írókkal is az elnyomó hatalommal szembeni küzdelemben. Az Oj Szellemi Front tévedései és a Márciusi Front programja megvalósítási eszközeinek meg- jelöletlenségében kísértő homály indokolttá tette az igényt az elvi tisztázásra. Erre tett kísérletet József Attila, de mivel vizsgálódásában nem a Márciusi Front programjának a kor követelményeivel és lehetőségeivel való összevetéséből indult ki, a mozgalom egészének értékelésében negatív eredményre jutott. „A mai úgynevezett ,ú) népiesség’ tulajdonképpen a népiesség Petőfi-féle értelmezésére támaszkodik, s elsősorban ezért nevezi magát népiesnek, mert programjául azt vallja, hogy a népért írjon az író. Ma ez az új népies nem nevezhető ,népiesnek’, mégpedig éppen azért nem, mert a Petőfi korabeli népies politikai szemléletet vallja. Petőfiék népies irodalmi és politikai mozgalma kétségtelenül a kor követelményeinek egyetemes összefoglalása volt... a nemesi társadalom helyére azóta a polgári társadalmi rend lépett... Már most, ha pontos fogalmakkal fel van fedve a mai társadalom logikája, semmiképpen nem nevezhető forradalminak, vagyis korszerűnek, de úgy is mondhatnám: korszerűnek, vagyis forradalminak egy olyan fogalomhoz (a néphez) való visszatérés a szellem terén, amelyben csupán a múltba menekülő ízlés érez forradalmi zamatot, hiszen csak a múltba menekülő érezheti mainak azt, ami akkor volt korszerű.“44 József Attilának elméletileg igaza volt, mégis azt kell mondanunk, eszmefuttatása a formális logika zsákutcájába tévedt, mivel konkrét tartalmától megfosztott terminológiai problémává szűkített egy bonyolult politikai kérdést. Mert ha politikai tartalmában vizsgálta volna, rá kellett volna jönnie, hogy a népi írók mozgalmának épp Petőfiék forradalmának befejezetlensége, közel 100 évig húzódó megoldatlanságából következő aktualitása adott bizonyos forradalmi jelleget. S mozgalmuknak ez a tartalma tette őket alkalmassá arra, hogy az akkor nemzetközi szinten legidőszerűbb forradalmi mozgalom részeseivé, a kommunisták népfrontpolitikájának harcostársaivá válhassanak. A költő maga is érezte, hogy fejtegetésében ellentétbe kerülhet a kommunista párt által propagált népfrontpolitika irányzatával, ezért jegyzetben szükségesnek tartotta megjegyezni: „Persze, más lapra tartozik a ,nép arcvonalak’ politikája, mely a népi érzés hagyományait a mai tudományos észleletek alapján gyakorlati (szabadságvédelmi és gazdasági-szociális) tartalommal telíti.“*5 Mi mást tettek a népi írók? Maguk is ezen „éríes hagyomány‘'-ok alapján fordultak szembe az uralkodó rezsim politikájával és a németek expanzív törekvéseivel. A továbbiakban az előbbi fejtegetés után megállapítja: „Ezért, ha a népiességünk legkiválóbb képviselői tiltakoznak is ez ellen, ,völkisch’ hangokat vagy legalábbis felhangokat kell az új népies együttestől hallania annak, aki tudományos szocialista iskolázottsággal szemlélődik irodalmi életünkben."46 Majd rátér a népi írók Űj Szellemi Frontban való szereplésének ismertetésére, befejezvén azzal, hogy: „Nem kétséges tehát, hogy a Gömbös-korszak völkisch ideológiájától nem határolta el magát élesen az új népies szellem,“47 Az Oj Szellemi Front idején valóban nem, de azóta már igen. A Sárközi által fogalmazott kollektív nyilatkozatot, amelyet a Gondolat felszólítására jelentettek meg a népi írók, önkritikának és határozott elhatárolódásnak tekintették a kommunisták általában, s ennek további konkrét bizonyítékát látták a Márciusi Front 12 pontjában. Ezek után az Űj Szellemi Front felemlegetése már nem volt egészen méltányos, vagy legalábbis ebben a formában nem volt az. Az lett volna akkor, ha konkrétan is rámutat világnézetüknek azon regresszív elemeire, amelyek az Űj Szellemi Fronttal való leszámolás után is benne éltek még a mozgalomban, vagy egyes tagjainak elméleteiben, s amelyek a népfrontpolitikával összeegyeztethetetlenek. Ehelyett azonban a cikkben az Oj Szellemi Front körüli viták személyes jellegű vonatkozásaira terelődik a szó: „Az ,Oj Szellemi Front’-ot annak idején megtámadtam a Szocialízmusöcm és az Esti Kuríröan, és megtámadta Ignotus Pál is, akivel azóta együtt szerkesztjük a SZÉP SZÓŕ. Nem mondhatni, hogy köztünk és az új népiesek között azóta rendkívül szívélyessé vált volna a viszony ... Megjegyezhetem, hogy ez nem rajtunk múlik: ők azok, akik, úgy látszik, nem tudják megbocsátani, hogy annak idején gyöngének bizonyultak, elvesztették a fejüket, 44 József Attila: Van-e indokoltsága az új népies iránynak? MNap 1937. jül. 25. « Uo. 46 uo. ' « Uo.
