Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: A csehszlovákiai Magyar Nap című napilap és a magyarországi szellemi élet antifasiszta egységfront törekvései
ml pedig helyünkön állottunk, sőt megtámadtuk őket, jóllehet fiatal irodalmunk legismertebb tagjai álltak össze az Oj Szellemi Frontba.“® Társadalomszemléleti ellentétekből, elméleti vitákból és személyes sértődöttségekből lerakódott íal választotta el tehát József Attilát és a Márciusi Front íróit egymástól, s ha ezeket nem is tekintette nem létezőknek, ő volt az első, aiki a közös követelésekért egy ellentáborból karját kézfogásra nyújtotta feléjük: „Egyébként csak természetes — mondja befejezésül lezáró konklúzióként a cikk —, hogy én, aki társadalmi kérdésekben a tudományos szocializmus logikáját veszem irányadóul, legfeljebb csak fegyverbarátjuk lehetek az új népieseknek, s az is csak addig, míg valóban demokratikus és szociális, ha nem is szocialista követeléseikkel megérdemlik a rokonszenvet. Nagyon sajnálnám, ha sok gyakorlati pontban megegyező közös követeléseinkért az új népiesek vonakodása miatt nem léphetnénk fel a jövőben együttesen a francia népfront mintájára, ahogy azt a SZÉP SZÖval szeretnők."49 A nyilatkozatot általában annak bizonyításául szokták idézni, hogy József Attila a kommunista párttal való szervezeti kapcsolatainak megszakadása után is a párt irányvonalát követte.50 A népfrontpolitika vállalása a cikk alapján egyértelmű. Ez természetesen következett addigi munkásságából, hiszen költészete kezdettől annak szellemét tükrözte. Az elsők között volt Magyarországon, aki a német események után nemcsak felismerte a kommunista pártok szövetségi politikája felülvizsgálatának szükségességét, de maga is megpróbálkozott annak elméleti tisztázásával.51 S ha abban voltak is kisebb tévedései, már 1933-ban olyan igényeknek adott hangot, amelyek a kommunista internacionále VII. kongresszusa után a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalává váltak. Az volt élete egyik legnagyobb tragédiája, hogy természete szűk szektaszempontok szerint ítélkező csoportok közt magára maradt, s az egymással szembenálló irányzatok ütközőpontján állóknak törvényszerűen kijáró mártíromság, felőrlődés lett a sorsa. A magyar szellemi népfront alapfeltételének kialakítása, a népies és urbánus értelmiségnek egy célért való összefogása érdekében megtette, amit körülményei között megtehetett, s nemcsak az ő, de az egész magyar szellemi élet tragédiája, hogy közelítő szava csak puszta deklamáció maradt, s ráadásul voltak, akik azt visszájára fordították. József Attila cikke volt az első olyan írás a Magyar Napban, amely nemcsak nem követte a lap irodalmi rovatának addigi, a népi írók mozgalma kritikátlan elismerését, hanem bírálta, sőt megkérdőjelezte progresszivitását. Ez nem zavarta meg a lap munkatársait abban, hogy a Márciusi Frontban továbbra is a magyarországi irodalmi népfront- mozgalom kezdeményezőjét lássák, de kétségtelen, hogy 'az addigiakhoz mérten kritikusabban követték figyelemmel eseményeit, s egymás után több olyan interjút közöltek a magyarországi politikai és irodalmi élet egyes személyiségeitől,52 amelyek alapján következtetni lehetett a magyarországi irodalmi népfronttörekvések objektív helyzetére. A Márciusi Front megalakulása körülményeinek és további perspektívájának felderítése céljából a Magyar Nap munkatársa, Huszár Emil felkereste Kovács Imrét, a népfrontos egyetemi ifjúság vezérét, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondta el: „Az elnyomott magyar nép és a belőle kikerült fiatal intelligencia már rég elindult a tisztulás felé, és amikor a jobboldali demagógia kezdett lejárni, egy szellemi mozgalom a szociográfia tanulmányozásához fogott. Ennek magva a ,Válasz’ szerkesztőségi bizottságában csoportosult ifjú gárda. Még ma is egy ilyen szellemi mozgalom vagyunk ... « Uo. 43 Uo. 59 Szabolcsi Miklós: „József Attila cikke — a népies mozgalom kritikája mellett — félreérthetetlenül hitet tesz egy új magyar népfront, az antifasiszta erők széles körű összefogása mellett, s evvel egyúttal a kommunista internacionálé VII. kongresszusának politikai célkitűzéseit is követi.“ JAÖM III. Bp. 1958. 421. Révai József: „...a pártból kimaradt és három esztendő óta egymagára maradt költő szolidarizálta magát a német események után még erősebben megbírált kommunista pártok antifasiszta politikájával, közösséget vállalt a népfront-politikával, azzal a politikával, amelynek később ő maga legnagyobb magyarországi költői propagandistája lett.“ József Attila problémák. — R. J.: Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp. 1960. Kossuth K. 398. 51 József Attila: Az egységfront körül. Oj Harcos 1933. 3. sz. 38—44. 52 1937. aug. 15-én Kovács Imrétől, szept. 15-én Gál Istvántól, az Apolló szerkesztőjétől, szept. 28-án pedig Komlós Aladártól közöltek ilyen vonatkozású riportokat.
