Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: A csehszlovákiai Magyar Nap című napilap és a magyarországi szellemi élet antifasiszta egységfront törekvései
s rajta keresztül a paraszti radikális értelmiség mobilizálható részét meg próbálják nyerni a kommunista népfrontpolitika számára, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy a Márciusi Front mozgalmát a helyes politika irányába tereljék. „A szellemi mozgalomnak ez a szűk értelmezése — írja a Gondolat ban Révai József — méltatlan egy olyan mozgalomhoz, mely mély és átfogó társadalmi reformokat akar. A ,szellemi mozgalom’ csak a napi politikával való társulás, összeolvadás útján tud népi mozgalommá mélyülni,“28 Idézi Féja Gézának a Magyar Útban megjelent nyilatkozatát, melyben tevékenységének célját úgy magyarázza, hogy ő a vezető rétegeket akarta rábírni a magyar nép bajainak orvoslására. „Mi azt hisszük, hogy Féja Géza igazságtalan önmagával szemben“29, írja Révai, s Engelsre hivatkozik, aki szociológiai elemzései mellett nem átallott beleszólni a napi politikába. A kormány és a jobboldali körök a népi írók szociográfiai műveinek leleplező hangjára, a Márciusi Front programjának meghirdetésére vad dühvei reagáltak. Hatósági intézkedések sorozatával akartak gátat vetni a működésük nyomán erősödő readikali- zálódásnak. Veres Pétert letartóztatták, Féja könyvét elkobozták, őt magát vád alá helyezték. A szélső jobboldali sajtó jobbról, a polgári liberálisok balról támadták a népi írók mozgalmát. Ebben a helyzetben következetesen csak a kommunisták álltak melléjük. A Gondolat 1937. 2. sz.-ban Magyar író sorsa címmel tiltakozik a népi írók üldözése, könyveik elkobzása és a szélső jobb „láthatatlan frontjának“ fondorlatai ellen. Ugyanebben a számban jelent meg Bálint György Baloldali mazochizmus vagy szektademokrácia című cikke, melyben visszautasítja Ignotusnak a Márciusi Front íróira és a balodali sajtóra szórt rágalmait. Ignotus elítéli és mazochizmusnak minősíti a baloldal azon törekvését, hogy a népi írók és a kommunisták közt a népfrontpolitika alapján való együttműködést elősegítsék: „Milyen ujjongással bocsátják rendelkezéseikre hasábjaikat és lelkes dicsérő-képességüket minden reakciós akarnoknak, minden horogkeresztség- ben megfürdött szószátyárnak, ki időnként méltóztatik nagy kegyesen elismerni, hogy a zsidó is lehet tisztességes, a proletárnak is van foga emberi életre, vagy hogy Magyarországnak egyéb történelmi hivatása is lehet, mint német gyarmattá válni... A tör- leszkedésre üdvrivalgással felelnek ahelyett, hogy öntudatosan elhatárolódnának, versenyeznek az önmegalázásban.“30 Bálint György Ignotus cikkét valóságos filológiai elemzésnek veti alá, s pontokba szedve kifejti ellenvéleményét a Márciusi Front működésének értékelésével kapcsolatban: .. az Ignotus-cikk megfejtése valószínűleg ez: mazochisták a Gondolat munkatársai vagy más balodali publicisták, akik a Márciusi Front törekvéseit rokonszenveseknek és támogatásra méltóknak találják."31 A továbbiakban leszögezi: a Márciusi Front nem azonos az Űj Szellemi Fronttal. Annak fennállása alatt még ő is támadta a népi írókat, de „azóta két év telt el“, s a Márciusi Front teljesen új és pozitív alap értékelésükhöz. „Hogy egyesek jobbról jöttek, az nem vitás. De hiba ez? Maradtak volna inkább odaát, maradtak volna reakciósok, vagy álltak volna be a főúri népbűvölök nyilas seregébe? ... Bírálni lehet őket, sok szempontból rá lehet mutatni tárgyilagosan egyes ideológiai következetlenségeikre, figyelmeztetni lehet őket módszeresebb tudományos vagy politikai gondolkozásra — de szeretettel, megértéssel és értékeléssel.“32 Ez a pozitívumokra felfigyelő, a lehetőségek pozitív perspektívájából kiinduló bírálat és értékelés jellemzi általában a kommunisták ez időbeli viszonyát a népi írókhoz. Révai József is ugyanilyen szempontok alapján szól bele az Erdélyi József körül kialakult vitába, amely Sólymosi Eszter vére című verse nyomán indult meg ugyancsak a népiesek és polgári liberálisok között. Egy lényeges kérdésben azonban az e témakörbeli cikkekhez képest továbbmegy; itt fogalmazza meg először a népi és urbánus írók konstruktív együttműködésének korkövetelményét: „A polgári liberalizmus a népies demokraták mozgalmát az Erdélyi-eset kapcsán nem megtisztítani, hanem kompromittálni akarja. A népies mozgalom pedig a polgári liberalizmus ellen az Erdélyi-eset kapcsán szövetkezik a fasisztákkal... Nem volna-e ideje népies demokratáknak és polgári liberálisok28 (Révai József) V.: Jelszavak és tények. Gondolat 1937. 315 — 322. 29 uo. 30 Ignotus Pál: A baloldali mazochizmus. Az író beleszól. 1937. máj. 9. 31 Bálint György: „Baloldali mazochizmus“ vagy szektademokrácia. Gondolat 1937, 137—139. 32 Uo.
