Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - Fogarassy László: Az augusztusi dráma (1919)

nácsköztársaság menekültjeit. A szegedi kormány exponenseivel baráti kapcsolatban levő szerb tiszteket, köztük a pécsi állomásparancsnokot is — Baranyából elhelyezték. Megengedték, hogy a kaposvári vörös határvéd kerületi parancsnoksága csapataiban — főleg az 52. gyalogezredben — szolgáló pécs—baranyai bányászok visszatérhessenek lakóhelyükre, és újból munkába állhassanak. Nem is történt semmi bántódásuk, csak a fegyvereiket kellett leadniuk. Legutoljára augusztus 15-én a komlói bányászzászlóalj vonult át a szerbekhez, mintegy 1500 fegyveressel.47 A dombovári vörös zászlóalj parancsnoka, báró Zay Dezső főhadnagy (más forrás szerint gróf) a Prónay-különítmény kezére jutott, amely kivégezte. Zay főhadnagy, aki a Károlyi-kormány idején a Budapesti Katonatanács tagja és aktív kommunista volt, s a párizsi kommün Beaufort grófjának sorsában osztozott, arisztokratához illően, monoklival a szemén állott a kivégzőosztag puskái elé.48 Prónay Pál százados dunántúli önkényes kivégzéseivel sok riadalmat keltett. Az általa meghonosított fehér terror lényege az volt, hogy halállal sújtott olyan embereket, akik a forradalmak alatt kifejtett tevékenységükért csak kisebb büntetést kaptak volna, ha rendes bíróság elé kerülnek, egyéb túlkapásokról nem is szólva.

Horthy Miklós altengernagy 1919. augusztus 13-án szárnysegéde kíséretében Szegedről Siófokra repült, a II. vörös hadtestparancsnokságot feloszlatta, és mint a nemzeti hadsereg fővezére átvette az összes dunántúli csapatok parancsnokságát. Időközben nemcsak a szegedi kormány, hanem József főherceg is kinevezte főparancsnoknak, Soós Károly altábornagyot pedig vezérkari főnöknek. Horthy Siófokról sürgősen Budapestre utazott, hogy a négyes antanttábornoki misszióval és Märdärescu tábornokkal a román előnyomulás beszüntetése ügyében tárgyaljon. Märdärescu azon kérdésére, hogy mi fog történni, ha csapatai átlépik a Horthy által javasolt demarkációs vonalat, azt válaszolta, hogy védekezni fog.49 Märdärescu a javasolt demarkációs vonalat (Váli víz) nem fogadta el, sőt két nappal a Horthyval folytatott tárgyalás után a székesfehérvári román garnizont is megerősítette (aug. 17.). Augusztus 22-ig megszállta a Duna—Tisza közét a demarkációs vonalig, ezáltal a szegedi 2. fehér hadosztály (2600 fő) és a Dunántúl közt az összeköttetést megszakította. A Bernátsky-féle 1. hadosztály a somogy—baranyai demarkációs vonaltól északra, míg a Lehár-féle szombathelyi 3. hadosztály a nyugat-magyarországi megyékben szervezkedett. A Siókofon megalakult fehér lovasdandár magvát a volt 7. vörös huszárezred képezte.

A magyar vörös hadseregnek 12 páncélvonata volt, ezek közül a 4. számú a harcok folyamán csehszlovák, a 6. és 12. számú pedig román hadizsákmány lett, a többi kilenc mind átment a Dunántúlra, és a nemzeti hadsereghez csatlakozott.50 Ezek közül a 9. számú páncélvonat legénysége nagyobbrészt kommunista érzelmű maradt, és szeptemberben a* páncélvonattal együtt át akart menni a szerbekhez, de a pécsi szerb parancsnok a nemzeti hadsereg bizalmi embere lévén, a tervet elárulta, mire a legénységet letartóztatták-51 A rendelkezésre álló ágyúpark 94 lövegből állott, a Szegeden időközben felállított 3 ütegen kívül.52

A nemzeti hadsereg csapatai közül legerősebb volt a szombathelyi hadosztály, amelynek parancsnoka, báró Lehár Antal (Lehár Ferenc, a zeneszerző fivére) Feldbachból érkezett Szombathelyre, és az ottani volt hadifogolytáborból Gyanafalvára indított fehér tiszti zászlóaljat a 7. sz. páncélvonattal hozatta be Szombathelyre. Lehár és gróf Sigray Antal autón augusztus 5-én érkeztek Szombathelyre, amikor még a szakszervezeti kormány is a helyén volt. Ugyanide érkezett egy 10 repülőgépből álló, Bécsben szervezett repülőszázad is. Ezek nyilván azok a gépek voltak, amelyeket a monarchia hadseregéből Magyarországnak kellett juttatni, s amelyeket az osztrák kormány a tanácsköztársaság ideje alatt nem engedett leszállítani.53

A nemzeti hadseregbe való bevonulással szemben a dunántúli lakosság egy része

47 Ugyanott 394 — 395. o.

48 A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből, Bp. 1963, 115. o.

49 Szuhay Imre: A fővezér. (Horthy Miklós), Bp. 1939, 159 — 160. o.

50 HIL TI 52. doboz: páncélvonatok tartózkodási helye 1919 augusztusában.

51 Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919—1921 (szerk. Nemes Dezső), Bp. 1953, 170-172. o.

52 Pilch Jenő: Horthy Miklós, Bp. 1929, 227—228. o.

53 Fekete Örs Oszkár repülőszázados vallomása. In: Somogyi István dr. Hartensteintől Funchalig. Egy királydráma története hiteles adatok alapján. Bp. 1936, 72. o.