Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - Fogarassy László: Az augusztusi dráma (1919)

badultak ki. A románok az elrejtett nehéz fegyverzetet keresték, de nem találták meg.43

Budapest román megszállása után Siófokon még mindig létezett a dunántúli II. hadtestparancsnokság, amelynek parancsnoka, dr. Pogány József népbiztos elmenekült ugyan Ausztriába, de politikailag megbízható törzsszázada csak augusztus 5-én széledt szét. Vezérkari főnöke, Graenenbroek Edgár alezredes júliusban már titokban összeköttetést tartott a szegedi kormánnyal és a bécsi ellenforradalmi komitéval. Már említettük, hogy milyen csapatokkal rendelkezett a II. hadtest a Duna-vonal védelmére, de nem foglalkoztunk az osztrák határon és a szerb demarkációs vonalon levő katonai helyzettel, habár egész Dunántúl védemét Siófokról irányították. A Sopron és Vas megyei osztrák határ védelmét az V. szombathelyi határvéd kerületi parancsnoksága intézte, amelynek a XVII—XX. határvéd-zászlóaljak voltak alárendelve. Szombathely körletében volt még a 7. munkásezred és 1/18. zászlóalj, Sopronban pedig a IV/18. zászlóalj és egy üteg. A jugoszláv fronton Gyékényesig a II. zalaegerszegi határvéd kerületi parancsnoksága csapatai állottak: a VIII—XI. határvéd-zászlóaljak, Balkán-zászlóalj (nemzetközi) és egy üteg, az I. kaposvári határvéd kerületi parancsnoksága, az V—VII. határvéd-, 1/44. somogyi, 11/26. nemzetközi zászlóaljjal és az 52. gyalogezred. A hadtest közelében volt a paksi folyamvéd parancsnokság (Langsfeld százados, alája rendelve a III. tengerészzászlóalj s 3 üteg), valamint a tiszai frontról Dunántúlra vísszairányttott 7. huszázezred (4 lovas és 2 lovas géppuskás század, 1 lovagló üteg).44 Még akkor is, ha a hajmáskéri táborban levő 8. hadosztály nyolc zászlóalját és a Duna—Tisza-közben, Sükösd—Algyó vonalát tartó 4. hadosztály hat zászlóalját nem hagyjuk figyelmen kívül, a vörös csapatok ellen bevetni szándékolt 2 xk szerb valamint 2 Vi francia hadosztály tökéletesen elegendő lett volna egy sikeres akcióra. A dunai angol, olasz és francia flottila ellen az emlékezetes tegerészlázadás után csak a Szamos és Marx monitor, valamint a Viza és a Compó őrnaszád állt rendelkezésre.

Augusztus 5-én, miután a szakszervezeti kormány a fegyveres ellenállást kilátástalannak mondta, és az ellenségeskedések beszüntetését emiatt el is rendelte, a II. hadtestparancsnokság határozatot adott ki, hogy a vörös hadsereg valamennyi csapatteste — a műszaki csapatok kivételével — leszerelendő, helyettük pedig vármegyénként egy-egy karhatalmi zászlóalj — összesen tizenegy — alakítandó, egységenként 4 gyalog- és 1 géppuskás századdal. E feladat végrehajtására másnap az egyes vármegyék élére katonai parancsnokokat nevezett ki.45 A szakszervezeti kormány bukása előtt a még szét nem széledt katonaság magatartása megoszlott: részben támogatta a munkásság helyi ellenállását, részben pedig fehérnek bizonyult. A románok az általuk megszállt területen a karhatalmat és polgárőrségeket lefegyverezték.

Szegeden Charpy tábornok augusztus 4-én ugyan szabad utat engedett az ottani „magyar rendőrségnek“, hogy a Kistelek—Kiskunmajsa—Kiskunhalas—Kalocsa vonalát megszállva, az így nyert területen fölállíthassam egy hadosztályt. Erre a célra még a Sző- regen őrzött lefoglalt hadianyagot is kiadta. Kistelek—Kalocsa vonalában azonban a hadosztály felállítása nem sikerült, mivel a munkásokból álló 4. hadosztály inkát* a román fogságot vállalta, csak kis töredéke csatlakozott a nemzeti hadsereghez. Az időközben Szegedet megközelítő románok barátságtalanul viselkedtek, Kiskunhalason az odaért fehér századot le akarták fegyverezni, és ez csak úgy tudott elvonulni, hogy fegyveres ellenállással fenyegetőzött.46 Egy csendőrszázadot a románok elfogtak, Járőrharcokat kezdeményeztek. Ennek következtében Bernátsky Kornél tábornok hadosztálya (helyesebben 215 tisztből és 800 főnyi legénységből álló keret) Faddnál átvonult a Dunántúlra, és augusztus közepe táján Szekszárd—Tolna körletében helyezkedett el. A Pécsett szervezkedő magyar ellenforradalmárok egy-egy osztaga — összesen egy század erőben

— még elmehetett a szerbek által megszállt területről Szekszárdra és Kaposvárra, ámde augusztusban a szerb katonai és polgári hatóságok változtattak politikájukon. Eddig támogatták a magyar ellenforradalmi szervezkedéseket, most azonban befogadták a Ta43 A Pálmay-csoport története. A magyar katona. Szerk. Ajtay Endre, Budapest 1943, II. 188 — 189. o.

44 HIL TI 53. doboz, 33 sz. okmány. Volt még a Dunántúlon egy 49. gyalogezred is, ennek III. zászlóalja július 6-án Pápán volt (Szabó L., 135. o.)

45 HIL TI 60. doboz, II. hadtest iratai. Uo. az új hadtestparancsnok, Sréter ezredes által augusztus 13-án kinevezett vármegyei karhatalmi parancsnokok névsora is.

46 Kozma Miklós: Az összeomlás 1918 — 19. Bp. é. n. 389—390. o.