Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - Duba Gyula: Magánélet képekkel
Duba Gyula magán élet képekkel Egy borús augusztusi reggelen D. a hivatalba igyekezve fütyörészve ment át a villamossíneken. Homlokára apró esőcseppek hulltak: ernyőt kellett volna hozni. Így kötve lesz az időjáráshoz. A gondolat elkedvetlenítette; ha erősehben kezd esni, nem járkálhat a városban kénye-kedvére, kapuk alá kell majd állnia, vagy villamoson mennie a munkahelyére. S az elkedvetlenítő gondolat gyakorlati következményeként abbahagyta a fütyö- részést. Tulajdonképpen miért fütyül? Megbolondult? Negyvenéves fejjel fütyörészni, mint egy gondtalan és éretlen kamasz. Gondolkodni kezdett, hogy mit is fütyült az előbb, de nem jutott eszébe. Pedig biztosan fütyült valamit, belső hallása még emlékezett rá, de nem a melódiára, csupán arra a tényre, hogy fütyörészett. Igen, a tudatában is rögzítődött a következő kép: az úttest közepén jobbra néz, hogy nem jön-e villamos a síneken, s közben fütyül, és a két fényes sínen apró, csillogó bolhákként ülnek az esőcseppek ... D. szégyellte magát önmaga előtt. Körülnézett, ismerőst keresett, nem hallotta-e valaki. Nevetséges. Akár egy rigó. Nyilvánvalóan nem tudatosan tette, valami régi ösztönök — melyekről már nem is tud, de még élnek benne —, késztették a fütyülésre, nyilván azért, hogy kielégítsen vele olyan belső szükségleteket, melyekről ugyancsak nem tud, bár még ott pislákolnak öntudata mélyén, a tudatalatti hamuja alatt. Így elmélkedett D. sajnálatos fütyörészése tényén, és egyre nyugtalanabb lett, mert a téren átérve a vetkőző táncosnő képe felé közeledett. A táncosnő reklámképét néhány hete tették ki az utcasarkon egy hirdetőszekrény üvege alá. Nagybetűs szöveg is volt mellette, mely tudomására adta az érdeklődőknek, hogy ebben és ebben a mulatóban ez és ez a zenekar játszik, s éjfélkor Zizi táncosnő1 lép fel egyórás, táncos vetkőzőműsorral. A képen Zizi hosszú szőke hajával eltakarta egyik keblét, a másikat szabadon hagyta, feltehetően olyan elgondolással, hogy meggyőzésképpen ennyi látnivalót előlegez leendő nézőinek. Antik karosszékben kuporgott, lábát maga alá húzta, száját elbiggyesztve kissé lekicsinylőén nézte az utcát. Mindezeket a körülményeket még akkor állapította meg D., amikor először pillantotta meg Zizit; mintegy hat méternyi távolságból érzékelte és mérte fel először a táncosnő lényét, s azóta >az a hat méternyi távolság nyugtalanító problémájává nőtt. Valóságos szakadékká, melyet le kell küzdenie, amely felett át kell kelnie. Lelki problémája megértése érdekében pergessük vissza azt a pillanatot, amikor a képet először megpillantotta! Elgondolkozva ment az utcán, erősen töprengett valami problémán, s egy hirtelen és önkéntelen oldalpillantása egyenesen a táncosnő fedetlen keblére esett. Megtorpant, de mint később kiderült, csupán gondolatban, mert a következő villámgyors felismerés azonnal továbblökte, anélkül, hogy egy pillanatra is megállt volna: kissé már elhaladt a kép előtt, és képtelenség, hogy most visszatérjen csak azért, hogy tüzetesebben megbámuljon egy fedetlen' női keblet. Méltatlan cselekedet lenne hozzá, megszégyenítő. Korához nem illő. S a lába akkor önhatalmúlag és kérlelhetetlenül elvitte D.-t Zizi közeléből. Később még inkább meggyőződött ösztönei döntésének helyességéről, mert
