Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Ne mulasszuk el a jövőt (Radovan Richta és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció.)

3. Az ember, mint öncél. Az ipari forradalom az embert mechanikus termelőegységgé változtatta, megfosztotta szubjektumától, de meghagyta a termelés közvetlen részeseként. A tudományos technikai forradalom széleskörűen értelmezett automatikai elve az embert feleslegessé teszi a termelési folyamatban, kirekeszti belőle és a termelést megelőző szakaszokba helyezi át tevékenységét. Magát a termelést most már számítógépek által irányított, automatagyárak végzik. Sőt, a széleskörűen értelmezett automatikai elv azt jelenti, hogy a tudományos módszerek nemcsak a közvetlen termelőfolyamatot változtatják meg, de automatizálják a technológiai, nyersanyag-gazdálkodási és energiagazdálkodási folyamatokat is, ami lényegében az ember kiküszöbölését jelenti a közvetlen termelésből. Ebből pedig két dolog következik:

megváltoznak a szakképzettséggel szemben fennálló követelmények, megváltozik az emberi munka jellege. A jövő dolgozó-típusa a mérnök — technikus lesz;

több lesz az ember szabad ideje, többet törődhet önmagával.

A tudománynak megvan az a tulajdonsága, hogy hatványozottan újratermeli, sokszorosítja önmagát, minden tudományos felfedezés újabb felismerések lehetőségét hordozza magában. S ha a tudományos módszerek következetes érvényesítésének elve bevonul a társadalom gyakorlatába, alapjaiban megváltoztatja az emberi civilizáció lényegét és az ember helyét ebben a civilizációban. „A minden korlát alól felszabadult tudományostechnikai forradalom egyetemes perspektíváiban nyilvánvalóan egy új, osztály nélküli és teljesen mozgékony társadalmi struktúra anyagi megvalósítása felé tart, amelynek az embernek ember által való kölcsönös fejlesztése az alapja." A tudomány széles körű alkalmazásának azonban megvannak a feltételei, s közülük a legfontosabb az, hogy az emberi kezdeményezésnek és alkotóerőnek semmi útját ne állja. Ezért számolhatunk azzal, hogy a tudományos-technikai forradalom maximális mértékben felszabadítja az emberi képességeket, a tudást teszi meg központi értékké és az általa létrehozott anyagi bőséggel lehetővé teszi, hogy az ember aktív szubjektummá váljon, és belső egysége kiművelésével (önnevelés) tökéletesen megvalósítsa önmagát. Nyilvánvalóvá válik, ,hogy a legjobb befektetés az, amit az emberbe ruházunk be, mert következményeiben messzemenően megtérül és hatványozottan gyümölcsözted önmagát. Az ember kielégítheti az alkotó tevékenység utáni vágyát s a társadalom gondoskodásában az ember mint öncél szerepel.

4. A térben és .időben való mozgékonyság társadalma. A tudományos-technikai forradalom korában relatíve zsugorodik a tér, és gyorsul az idő. A Hold ma elérhető, a világűrt ember által elindított mechanizmusok népesítik be, és a tudomány — távlatilag — a naprendszerben való utazásokra készülődik. A Föld bármely pontja gyakorlatilag már ma elérhető, bárhonnan, órákon belül. S a közlekedés gyorsaságával együtt nő a civilizáció változásainak gyorsasága, rövidülnek az Intervallumok; gyorsabban fut az idő. Új értékfogalom lép fel — a szabad idő, és új gazdasági cél, az Időmegtakarítás. „Minden valószínűség amellett szól, hogy az időmegtakarítás (az időegység alatt a termékbe fektetett, társadalmi munkában elért megtakarítás) végső soron a kifejtett tudományostechnikai forradalom adekvát gazdasági formája lesz." Nehéz lenne előrelátni és felsorolni azokat a változásokat, melyeket a jövő a (civilizáció minden területén (munkahely, lakás, társas élet, oktatásügy, művészetek és szórakozás) létrehoz, de az ismeretekkel szemben támasztott követelmények arányából már most következtethetünk .egy óriási méretű, általános kultúrforradalomra. „A tudományos-technikai forradalommal a növekedés sokoldalú, egyetemes jelleget ölt. Eddig a társadalomnak a törvényszerű mozgással volt dolga (a mozgással, bizonyos adott viszonyokon belül j, most azonban ehhez járul még maguknak a törvényszerűségeknek a mozgása. Ez a tény gyors iramban megváltoztatja az eszmei élettel szemben felmerült követelményeket, a gondolati készenlétet, a lelki rugalmasságot, a látókör szélességét, a tájékozottság alaposságát, kifejleszti az állandó megismerésre való képességet, a tárgyilagos és kritikus gondolkodást. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a társadalom a problémamentesség és nyugalom társadalma lesz, a jövő körvonalai jelzik, hogy az eljövendő civilizációt a konfliktusok gyorsuló és erősödő áramlása jellemzi majd.“ „E megfontolások amellett szólnak, hogy a jövő osztály nélküli, technikailag fejlett társadalma merész felfogás szerint is ellentétekkel és konfliktusokkal teli, sajátos struktúra lesz, amelynek a dinamika és az ellentétesség létformája.“ S lesz még egy — számunkra fontos — jellemzője, amely abból következik, hogy „A modern tudomány, technika és kultúra alapja túlnyomórészt