Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - FIGYELŐ - Haltenberger Kinga: Szabó Gyula, az ember és a művész
A múltról alkotott felfogásával magyarázhatók a Sumér jelek és az Archeológia című képei, amelyeken a konkrét sumér, illetve görög írásjelek elvont — nonfiguratív — elemekkel párosulnak. A Sumér jelek rózsaszín, négyzetcentiméterenként mesterien kidolgozott felülete keretszerűen körülhatárolt. Ez a „keret“ csak két helyen szakad meg: a kép felső és alsó szegélyén. Az esztétikai hatáson túl a néző filozofikus értelmet fedez fel a képben: a megismerés folyamata halad át rajta. Folyását, gyarapodását a konkrét és az elvont harca, egyensúlyra törekvése biztosítja. A megismerés az Archeológia sötét barlangjából is kitör. Tömbszerű, görög írásjelekkel kivert sötét bronzfelület jelképezi a barlangot, felismerhető benne az ősi bikafej formája is, s fölötte a „megismerés holdjának“ ezüst felülete ragyog, kontrasztban a barlang bronzfóliájával. A megismerés itt vázolt folyamatához hasonló a művészi alkotás folyamata is, amelynek során a művész a tudás és az érzés, a konkrét és az absztrakt, a testi és a lelki elemek szintézisét valósítja meg. A hivatását érző művész előtt úgy jelenik meg a művészi eszmény, mint a tudós előtt az abszolút igazság. De ahogy a tudós is csak lépésről lépésre közelíti meg az igazságot, s végtelensége miatt soha nem birtokolhatja véglegesen, a művész is minden művével csak egy-egy kis lépéssel kerül közelebb eszményéhez — általánosítva: az abszolút széphez —, s végérvényesen sohasem éri el. Szabó festményein a színek, a formák, a kompozíció szerves egységben állnak a gondolati tartalommal. A Lila rend és lila nyugtalanság pompás — árnyalatok kromatikáját felölelő — lila alapján a két sárga szem-madár szinte reszket, világít, kontrasztot állítva a lila felület biztonságához. Még feltűnőbb a gondolatnak és a „megcsinálás hogyanjának" kölcsönös determináltsága Az eget tartók című képen. A férfi és a nö alakja itt szorosan egybeforr. A férfi két kinyújtott karján tartja az Szabó Gyula: A kés ellenében fviasztempera, 1968)
