Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - JEGYZETEK - Mészáros László: Töprengés a Nagyítás ürügyén ...
és mivel nem érti a világot, képtelen beavatkozni a történés3kbe. Antonioni nem mond U? a valóság és az igazság megismerésének a lehetőségéről, csak kérdésessé teszi az értelmezését, és nem látja a beavatkozás lehetőségét. Ez logikus, hisz a lehetőség általános és végtelen, mint maga a világ, az értelmezés már szűkebb, kötöttebb és problematikusabb, a beavatkozás pedig már az élet minden apró mozzanatában más és más, konkrét, visszavonhatatlan és egyéni. Fordítva: beavatkozás nélkül nincs élet, mindenképpen tenni keii valamit — és az értelmezéstől, valamint a lehetőségektől függ, hogy mit, és hogyan. A Nagyításban alig történik valami, és mégis tömve van eseménnyel, cselekménnyel, mint maga az élet. A film egy divatos londoni fényképész huszonnégy órájának a története, szinte kezdet és vég nélkül. Antonioni így vall filmszerkesztési módszeréről: ,,A mi mindennapi életünk igazsága nem mechanikusan konvencionális, vagy művi dolog, mint ahogyan a filmek általában bemutatják. Az élet ritmusa kiegyensúlyozatlan, olyan ritmus ez, mely hol előre szalad és gyorsul, hol lassú; most áll, most örvénylő . . . Vannak álló pillanatok, vannak igen gyors pillanatok, és ezeket, úgy hiszem, egy film történetén belül éreznünk kell, éppen azért, hogy az igazsághoz hívek maradhassunk . . Bán Róbert helyesen sejti meg ,,kockázatosán bizonyítatlan“ gondolataiban a filmművészeiben bekövetkezett forradalom lényegét. Tegyük hozzá mindjárt, hogy ez a forradalom nemcsak a filmművészetben ment végbe, hanem az egész tudományos gondolkodásban, és hatását már nem kisebb tények, mint a világ forradalmi megmozdulásai bizonyítják. A mechanisztikus oksági összefüggések, de még a rendszerromboló relativitás fölött is megjelent a valószínűség. Kibernetikai és rendszerelméleti tételek szerint az egész emberiség fejlődése nem más, mint a világ tökéletesebb elrendezésére irányuló igyekezet. Az ember a legvalószínűbb elrendezést keresi. Az ember a legvalószínűbb világot akarja felépíteni. A determinált rend szerek helyett a valószínű viselkedésű rendszerek tanulmányozása került előtérbe. Kiberneti- kailag lényegtelen, hogy miért viselkedik valamilyen rendszer így vagy úgy, a lényeg az, hogyan viselkedik. Maga a rendszer számunkra egy ,,sötét doboz“, nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi minden játszódik le benne, de látjuk és megfigyelhetjük, mit csinál, és hogyan viselkedik. Megfigyeléseink alapján aztán megállapíthatjuk viselkedésének valószínű irányát. A film hőse elégedetlen műtermi világával, nem hiszi, hogy ez az igazi világ. Keresi az. igazit, a legvalószínűbbet. Keresi London igazi arcát: fotoalbumot készít az erőszak és a nyomor világáról. Egy másik világ a kábítószerélvezők világa. Thomas megszólít egy lányt: „Azt hittem, hogy Párizsban vagy . . A lány tompán válaszol: „Párizsban vagyok!“ Thomas ebből a világból is menekül. Megint a parkban találja magát, ahol az este még ott volt a hulla, de reggelre eltűnt. Ott van valahol a bokorban? Oda kellene menni? Az utolsó képben a hős visszadob egy képzelt teniszlabdát egy szórakozó pantomim csoportnak. Miért lenne ez a valóságról való lemondás? A lemondás: választás. A hős lemond egy világról, a gyilkosságok és erőszak világáról, és elfogad egy másik, költőibb és emberibb világot, amelynek a törvényei az első pillantásra talán érthetetlennek tűnnek, de nemcsak optikai csalódás ez? A labda nélküli teniszjátéknak éppúgy megvannak a szigorú szabályai, törvényei, mint a gyilkosságok világának — és egyáltalán nem alacsonyabb rendű világ ez A film vége az lehetett volna, hogy a hős felhívja a rendőrséget. Persze, nem lett volna könnyű dolga elmondani és megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miről is van szó. A rendőrségnek sem lett volna könnyű dolga a gyilkosok után nyomozni. Dehát: az igazság keresése sohasem könnyű dolog. Pokolian nehéz. Olyan nehéz, hogy kevesen mernek nekivágni a bokroknak. Sok az olyan, aki nem hisz a saját szemének. Természetesen kétségtelen, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság lényege, vagyis nem elég a puszta látás (fényképezés!, hanem értelmezni kell a látottakat, az átélteket, a választott valóságot. Csak úgy juthatunk el a valóság lényegéhez, az igazsághoz. Persze, minek az alapján értelmezzük a világot, hisz annyi más, lehetséges világ van körülöttünk, amelyeknek egészen más törvényei vannak? A választott világ törvényei szerint értelmezzük az egész világot! ,,Azt hittem, hogy Párizs ban vagy . . „Párizsban vagyok!“ „Miért mondod üresnek azt a bokrot?“ Azzal, hogy a hős visszaadta a nem létező labdát, világot választott. A legvalószínűbbet? Ez itt a kérdés! A hős egyedül marad, nem csatlakozik a játékosokhoz — és ez az egyetlen remény: újból választhat, még elindulhat a bokrok felé, ahol tigris kuporoghat . . . Mészáros László
