Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - HAGYOMÁNY - Katona Imre: A modern társadalom és a néphagyomány

valamint a 2. és a 3. dallamsor lényegében azonos; a ritmus tempo giusto. A szövegek könnyedén átalakíthatok: a hely, név, idő és egyéb vonatkozások is felcserélhetők. A szövegek általában köznyelven hangzanak és terjednek el az egész magyar nyelvterületen. E dalok nincsenek különösebb alkalomhoz sem kötve, ahol a fiatalok találkoznak, vagy ahol mulatságra kerül a sor, azonnal felhangzanak. Gyorsan reagálnak minden változásra.

Eszmei szempontból feltétlenül a katonadalok a legértékesebbek. Az új stílus rugalmasságára, alkalmazkodóképességére jellemzően a katonadal fogalmát sem tekinthetjük zártnak: tulajdonképpen olyan új stílusú lírai dalokról van szó, melyek több-kevesebb vonatkozásban vannak a korabeli katonaélettel. Egyébként is, más népköltészeti műfajok híján a lírai dal reagált legérzékenyebben a kapitalizmus korának eseményeire, így szép számban keletkeztek kivándorlásról szóló énekek, katonadalokból átformált sum- másdalok és jórészt a mulatónótákból átalakított kubikosdalok. Valamelyest hasonló a helyzet egyéb foglalkozásokkal kapcsolatos dalok esetében is:

katonadal:

Meguntam már őfelségét szolgálni:

Kaszárnyáját végig-végigsétálni,

Mérett zabbal a lovait hizlalni,

Százados úr reportjait hallgatni.

aratódal:

Meguntam én ezt az urat szolgálni:

Tarlójában feljebb-alább sétálni.

Feltörte a kaszanyél a kezemet.

Az uraság nem ád többet kenyeret.

dohányosdal:

De meguntam azt az urat szolgálni!

De még jobban pajtájába bemenni!

A fűzőtű megszúrja a kezemet.

Sej-haj, kit szerettem, az az enyim nem lehet.

E röpke lírai dalok végigkísérik ugyan a korabeli emberek életét a bölcsőtől a koporsóig, válaszolnak koruk feltett kérdéseire is a maguk paraszti módján, egy részük szociális vonatkozásokat is tartalmaz, de lényegében véve nem jutnak túl az ösztönös- ségen, nem érik el a tudatosodás megfelelő fokát. Még a legharciasabb summásdalok sem mennek túl ezen, a panasz és az átok költői megfogalmazásán, s még ezek is többségükben katonadalokból vannak átalakítva.

Ha én egyszer tüzes mennykő lehetnék,

Intéző úr szobájába lecsapnék.

Agyonvágnám, intéző úr, magát is,

Meg azt a sok ingyenélő kutyát is!

Oj, de hazai viszonylatban elég halovány színt jelentenek a munkásdalok. Ezek kétségkívül tudatosabbak a népdaloknál, hiszen nem is a magánélet problémáit feszegetik, hanem a politikai közelharc szellemi fegyverei: olyanok, mint a régi választási kortesdalok voltak, vagy zenés-szöveges plakátoknak is mondhatná ezeket valaki. Többségük tudatos szerzői alkotás, van írójuk és zeneszerzőjük, vagy esetleg valamely korabeli divatos nótára húzzák rá a szövegeket. A tömegek rendszeres tanulással sajátítják el a számukra írt dalokat, újra és újra visszatérnek az írott forráshoz, a szájhagyománynak itt már vajmi csekély szerep jut. A munkásdalok többsége kérész-életű, a hatósági üldözések miatt a két háború között szűk körben terjedhettek. Viszonylag könnyű a történeti periodizációjuk, mert csaknem minden fontosabb mozgalmi eseményhez vagy foglalkozási csoporthoz, ill. szervezethez és jelvényhez külön dalciklusok kapcsolódnak. A maguk idejében e költői alkotások segítették a munkásság harcait és eszmei tuda