Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - DISPUTA - Teleki Tibor: Az Új Ifjúság nyelvi hibái

vallanak. Ez esetben az is természetes, hogy nemcsak A személy szólíthatja B személyt „elvtárs“-nak, hanem B személy is annak szólíthatja A személyt, tehát a kölcsönösség fontos feltétel használatában.

Ez a fejtegetés első tekintetre a kérdés túlbonyolításának látszik, de ha a kifejtett A—B közötti kölcsönösség szempontjából nézzük a szó használatát, rögtön látjuk gyakorlati értelmét. Az iskolában és azon kívül pl. Nagy Vince I. osztályos (6 éves) tanuló (A személy) tanító elvtársnak szólítja a tanítóját (B személyt). Nem e cikk feladata, hogy ítéletet mondjon: okos-e ez vagy sem. Annyit azonban itt is megkockáztatunk: csak annyira okos, amennyire okos lenne, ha a tanító (B személy) XY elvtársnak szólítaná a tanulót (A személyt). Pontosan erről van szó: ha a tanítónak az I., a II., a III. stb. osztályos tanuló nem elvtársa (nyilván mindenekelőtt életkori sajátosságoknál fogva), akkor a tanulónak sem elvtársa a tanító.

Számunkra nem lehet közömbös, hogy ezzel a gyakorlattal az elvtárs szó használati körét, de sajnos, más politikai kifejezésekét is oly mértékben kiterjesztjük, hogy végül tartalmatlanná, jelentéstelenné válnak, s ez sem a nyelv, sem a politikai élet szempontjából nem kívánatos.

Ugyanez a jelenség figyelhető meg itt, mint pl. a komoly melléknév használatában: „Ezt komoly érvnek szánták“ (10/3). A szó önmagában nem kifogásolható; lehet komoly férfi, komoly viselkedés, ez esetben mint a komolytalan ellentett párja; nem lehet szerencsés azonban, ha kérdéses szavunk más mellékneveket (ez esetben: súlyos, nyomós) szorít ki a használatból, vagyis ha használatát a kelleténél jobban kiterjesztjük.

Vagy: „... hány ezer csehszlovák állampolgár menekült augusztus után külföldre.“ A menekült érzelmileg nem közömbös szó, s a menekülés csak akkor nem szökés, hogyha az egyén veszély, üldözés elől, szabadulást keresve távozik. Valóban erről lenne szó? De ugyanígy küzdünk „...a szabad önmeghatározásért...“ (8/1), „...a szocializmus lényegének elmélyítéséért (10/4). A csak magyarul beszélő számára ez a két szó teljesen érthetetlen, de aki ismeri a szlovák „sebarealizácia“ és „prehĺbenie“ kifejezéseket, az is legfeljebb csak sejtheti a rájuk ragadt „jelentést“. Az első szemantikailag körülhatárolhatatlan, a második feltehetőleg pongyola. Nem idős szavak ezek, használni csak óvatosan szabad őket, így talán idővel szemantikailag körülhatárolódnak, ellenkező esetben mint akármilyen más tartalmatlan divatszó, kihullanak a használatból.

De lássunk még néhányat! „...három olyan sorozatfilmet tűzött műsorára...“ (10/7), értsd: filmsorozatot; „...rendszeres hozzámért jutalmazás...“ (8/4), valószínűleg méltányos jutalmazás; „A kezdeményezés helyénvaló..." (8/4), a cikkből az derül ki, hogy időszerű; „...az emberek gondolatmenetét is átformálták“ (8/3), feltehetőleg gondolkodásmódját kell értenünk; „A szép ajak természetesen nagy előnyt jelent..." (8/2); ki vonná kétségbe, hogy a szép ajak valóban jelenthet nagy előnyt, egyszerűen csak előnyt vagy előnytelenséget, sőt imádkozhat, esetleg a legdurvább trágárságokat mondhatja; itt persze a mondatnak az lenne az értelme, hogy a „szép ajak nagy előny“.

Folytathatnánk a sort a szóalkotás már megszokott vagy szokatlan furcsaságaival, szótévesztéseivel: „távúton“ = levelező tagozaton (22/2), „alapnehézségek“ — kezdeti (?) (10/3), „építkezési vállalat“ = építővállalat (15/2), „tengeri hajózás“, ez esetben tengerhajózás (15/3), „sugalmazására“ = sugallatára (15/5) stb.

Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az idegen szavak nem kifogásolhatók csak azért, mert idegenek, hisz több olyan idegen eredetű meghonosodott szavunk van, amelyek nélkülözhetetlenek, mert nincs magyar megfelelőjük, pl. alumínium, beton, cement, film, stb. Nem helyeselhető azonban az a gyakorlat, hogy az idegen szavak jó magyar szavakat szorítanak (ki a használatból. Példák: ,,... nemigen merik megreszkírozni“ (22/6) helyesen: megkockáztatni; „hallgattam a referátumot“ (8/2) helyesen: beszámolót, a cikk tartalmából ítélve: előadást; „Ilyen evidenciát nem vezetnek...“ (8/3). Jellegzetes szlovakizmus: „Takú evidenciu nevedú...“; magyarul: Ezt nem tartják nyilván. „Ilyen magas populációval..." (8/2); helyesen: népszaporodás, s ennek eredménye a népszaporulat; „kozmonauták" (16/4) helyesen: űrhajósok, űrrepülők; „experimentális népszámlálás“ (8/2), helyesen: kísérleti; „...extrémista, ... antiszocialista és antiszovjet...“ (15/11), másutt: „antikommunista" (15/5), helyesen: szélsőséges, szocializmus-, szovjet-, kommunistaellenes stb. A felsorolt szavak csaknem mindegyikében