Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - DISPUTA - Teleki Tibor: Az Új Ifjúság nyelvi hibái

lejtésviszonyait jóformán csak ezekkel a jelentéktelennek tűnő vesszőcskékkel, pontocskákkal stb. pótolhatjuk. Tetszőlegesen használva őket nem elősegítik, hanem akadályozzák a megértést, s erre jó példa az a vessző is, amelyiket korábban elemzett mondatunkban fölöslegesnek tartottunk. Hiányzik a vessző: „Lincselés, gázosítás ^ tilalmak.“ (8/1). Fölösleges: „N. István, az éjjeliőrt,) meghalt.“ (16/3).

Viszonylag gyakori a hibázás a megszólítások elhatárolásában: „Van szamunkra néhány perced Móder László?“ (16/4). „De gondolkozzanak el felette <j$ kedves olva- sóiník.“ (16/3). Az utolsó mondatot felkiáltójellel kell zárni. Értelmező és értelmezett között vesszőhiány: „Kiadja a Smena a CSISZ...“ (8/1}. A tagmondatok között hiányzik a megfelelő központozási jel: „... sőt mi több ^ azt kérdem magamtól ^ normális vagyok-e.“ (16/2); „A rendőrség birtokába került egy különös fényképsorozat <|f) amely a szalon tulajdonosáról...“ (10/7).

Az és, s, meg, vagy kötőszók előtti vessző használatára érdemes alaposan áttanulmányozni a HSz. 348., 354., 355. pontjait, a mint-hez pedig a HSz. 352. pontját. A szabályok nem is bonyolultak, nem is nehezek, mégis találunk ilyen hibás megoldásokat: „... előbb vonják ki az Izraeli csapatokat az arab területekről ^ és csak utána...“ (15/5); „...nemzetiségi tanácsot létesíti,) mint a kormány tanácsadó szervét.“ (16/1); „...az elmúlt évben 11 százalékkal nagyobb volt a termelés ^ mint... (8/7); stb. Említettük, hogy a szabályok nem bonyolultak, legalábbis ezekben az esetekben nem; a szabály persze nyelvtani fogalmakkal dolgozik, ezekkel fogalmaz; s teljesen használhatatlanok, sőt érthetetlenek a szabálypontok, hogyha nem igyekszünlk következetesen a végére járni, mi tekinthető „egyszerű mondatrészének, „mellérendelő összetett mondat tagmondatá“-nak, „hasonlításának stb.

A vesszőhiány olykor teljesen megváltoztatja a mondat szerkezetét: „... flnomveretií előadói szempontból is kiváló beszéde...“ Itt nyilván nem az előadói szempont finom veretű, hanem a beszéd, de ezt sem a szórend, sem a központozás nem jelzi.

A mondatvégi írásjelek közül — úgy látszik — a nyomda elvesztette a felkiáltójelet: „Nézzük az egyes válaszokat.“ (10/3); „...bármiféle felvilágosítást Innen (helyesen: onnan) kérjenek." (8/12); „Ha nem, forduljon bőrgyógyászhoz.“ (8/12); stb. (Vö. HSz. 346.)

A típushibák közé sorolható még a tulajdonnevek helytelen írása: „színai félsziget, szuezi csatorna“ (15/5) (viszonylag sokszor), „dél-szlovákia“ (10/3). Helyesen: Szinai- félsziget, Szuezi-csatorna, Dél-Szlovákia.

A szlovák helyesírási gyakorlat hatása alatt állunk akkor is, amikor „Szlovák Nemzeti Felkelés“-t írunk szlovák nemzeti felkelés helyett (16/1), bár nem másoljuk változatlanul: Slovenské národné povstanie. E kérdésben hasonló jelenséggel van dolgunk, mint amilyeneket a HSz. 125. pontja említ. Mégis azt kell mondanunik, hogy ne gyara- pítsuk az ott említett kivételek számát. Egyrészt azért, mert valóban kivételről lenne szó, másrészt meg azért, mert semmilyen biztosítékunk nem lehet arra, hogy ez az írásmód az egész magyar nyelvterületen elterjed, elfogadottá válik, s ezzel voltaképpen megbontanánk a helyesírási gyakorlat, a példák tömegessé válásával (a fordítások erre mindig bőségesen adnak alkalmat) a helyesírási szemlélet egységét.

A „Jókai Napok“ hozzávetőleg tízszer, a „Jókai napok“ egyszer fordul elő egyetlen cikkben (22/3), pedig a HSz. 124. és 234. pontja egyaránt a Jókai-napok írásmódot sugallják. A cikk abban egységes és következetes, hogy egyetlen esetben sem használja a helyes formát. Ingadozás mutatkozik a Csemadok és a CSEMADOK írásmód között (10/4) [Vö. 422—426).

Helyesírási szabályzatunk nem tisztázza megnyugtatóan azt a kérdést, mi legyen a nagy kezdőbetűs írás határa akkor, ha valamely sok elemből álló intézménynév mellett annak valamely szerve is a tulajdonnév részeként szerepel, pl.: „A Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának Elnöksége...“ (22/2). Ilyen esetben célszerűnek látszik a következő megoldás: ha a részegység neve önmagában nem használatos szélesebb körben tulajdonnévként (pl. központi bizottság elnöksége), ne ragaszkodjunk a nagy kezdőbetűs íráshoz (Vö. Nytud. Ért. 4. sz. 87—88. 1).

A nem tipikus hibákból csak néhányat idézek mutatóba: „Itt cseresznye, ott akácfák szegélyezik... (az) utat.“ (8/2); helyesen: cseresznye-, ott akácfák; „szemét kosárba“ (8/6), helyesen: szemétkosárba; „éjjeli őr“ (16/3), helyesen: éjjeliőr; „elbocsájtotta" (10/7), helyesen: elbocsátotta; „Láttatlanban“ (8/12), helyesen: látatlanban; stb.

= hiányjel